¹Vigasztalódjatok, vigasztalódjatok, én népem! úgymond a ti Istenetek.

²Szóljatok szivére Jerusalemnek, és szólítsátok elé őt, mert véget ért roszasága, megbocsáttatott gonoszsága; kétszeresen vett az Úr kezéből minden ő bűneért.

³A kiáltónak szava a pusztában: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenesekké a pusztában a mi Istenünk ösvényeit.

⁴Minden völgy betöltessék, és minden hegy és halom megaláztassék, és a göröngyösök egyenesekké legyenek, és a darabosak sima utakká.

⁵És kinyilatkoztatik az Úr dicsősége, és meglátja minden test egyenlőképen, hogy az Úr szája szólott.

⁶A szózat szava: Kiálts! És mondám: Mit kiáltsak? Minden test széna, és minden ő dicsősége mint a mezei virág.

⁷Megszárad a széna, és elhull a virág, ha az Úr szele ráfuval. Bizonyára, széna a nép.

⁸Megszárad a széna, és elhull a virág: a mi Urunk igéje pedig mindörökké megmarad.

⁹Magas hegyre menj föl te, ki örömet hirdetsz Sionnak; emeld föl erősen szavadat, ki örömet hirdetsz Jerusalemnek; emeld föl, ne félj. Mondjad Júda városainak: Ime a ti Istenetek!

¹⁰Ime az Úr Isten eljön erősséggel, és az ő karja uralkodni fog; ime az ő jutalma vele van, és munkája őelőtte.

¹¹Mint a pásztor, úgy legelteti ő nyáját, karjára gyüjti a bárányokat, és ölébe fölemeli, az ellőket maga hordozza.

¹²Ki mérte meg marokkal a vizeket? és ki mérte meg az egeket araszszal? Ki tartotta föl három ujjal a föld nehézségét? és ki mérte meg fontban a hegyeket, és a halmokat mérlegben?

¹³Ki segítette az Úr lelkét? vagy ki volt az ő tanácsosa, és ki oktatta őt?

¹⁴Kivel tartott tanácsot, és ki igazgatta és tanította őt az igazság ösvényére, és oktatta őt a tudományra, és az okosság útját ki mutatta meg neki?

¹⁵Ime a népek, mint csöpp a vederben, és mint a mérleg nyelve; ime a szigetek, mint csekély por.

¹⁶És a Libanon nem elég gyujtásra, és annak állatai nem elegendők égő áldozatra.

¹⁷Minden nemzetek, mintha nem volnának, úgy vannak előtte, és semmi és hiábavalóság gyanánt tartja azokat.

¹⁸Azért kihez teszitek hasonlóvá az Istent? avagy micsoda képmást állítotok neki?

¹⁹Vajjon nem kézműves alkotja-e a bálványt? vagy nem ötvös képezi-e azt aranyból, és ezüstlapokból az ezüstmíves?

²⁰Kemény és rothadatlan fát választ az értelmes müvész, módot keres, mint állítsa föl a bálványt, hogy ne ingadozzon.

²¹Nem tudjátok-e? nem hallottátok-e? nem adatott ez hírűl nektek kezdettől? Nem volt figyelmetek a föld alapítására?

²²Ő az, ki a föld kerekségén ül, és annak lakói, mint a sáskák; ki az egeket kiterjeszti, mint a semmit, és kiteríti, mint a sátort lakásra.

²³Ki a titkok vizsgálóit semmivé teszi, a föld biráit megsemmisíti.

²⁴És mintha nem ültettetett, nem vettetett, s nem gyökerezett volna a földben az ő törzsökük, hirtelen rájok fuval, és elszáradnak, és a forgószél, mint a pozdorját, elviszi őket.

²⁵És kihez hasonlíttok engem, és kivel tesztek egyenlővé? úgymond a Szent.

²⁶Emeljétek a magasba szemeiteket, és lássátok, ki teremtette ezeket; ő eléhozza szám szerint azok seregét, és mindnyájokat néven szólítja; az ő erősségének, nagy erejének és hatalmának sokasága miatt egy sem marad el.

²⁷Miért mondod, Jákob, és szólasz Izrael: El van rejtve utam az Úrtól, és az én Istenem előtt átmegy itéletem?

²⁸Nem tudod-e? avagy nem hallottad-e? Örökkévaló Isten az Úr, ki a föld határait teremtette; nem fogyatkozik, és nem fárad el, és bölcsesége átvizsgálhatlan.

²⁹Ő a fáradtnak erőt ad, és azoknak, kiknek nincs, az erőt és gyámolítást megsokasítja.

³⁰Elfogyatkoznak a gyermekek és kifáradnak, az ifjak erőtlenség miatt elesnek;

³¹a kik pedig az Úrban bíznak, megifjodnak erejökben, szárnyok kel, mint a sasoknak, futnak és nem fáradnak, járnak és nem fogyatkoznak el.