¹És lőn, midőn ezt hallotta Ezekiás király, megszaggatá ruháit, és zsákba öltözék, és beméne az Úr házába.

²És elküldé Eliacimot, az udvarbírót, és Szobnát, az irnokot, és a véneket a papok közől, zsákokba öltözve, Ámosz fiához, Izaiás prófétához,

³és szólának neki: Ezeket mondja Ezekiás: Szorongatás és fenyíték és káromlás napja ez a nap; mert a szülésig jutottak a magzatok, és nincs erő a szülésre.

⁴Ha valami módon meghallja a te Urad Istened Rabzaces beszédeit, kit ura, az asszíriai király küldött az élő Istent káromolni és szidalmazni oly beszédekkel, melyeket hallott a te Urad Istened, emeld föl azért imádságodat a maradékokért, kik még megvannak.

⁵És elmenének Ezekiás király szolgái Izaiáshoz.

⁶És mondá nekik Izaiás: Ezeket mondjátok uratoknak: Ezeket mondja az Úr: Ne félj a beszédektől, melyeket hallottál, s melyekkel az asszíriai király szolgái engem káromlottak.

⁷Ime én lelket küldök hozzája, és hirt hall, és visszatér földére, és elejtem őt fegyverrel saját földén.

⁸Visszatére tehát Rabzaces, és az asszíriai királyt Lobna vivásánál találá; mert hallotta vala, hogy elment Lákiszból.

⁹És hallá a szerecsen király, Taraka felől, hogy ezt mondák: Kijött, hogy hadakozzék ellened. Mit midőn hallott, követeket külde Ezekiáshoz, mondván:

¹⁰Ezeket mondjátok Ezekiásnak, Júda királyának, szólván: Meg ne csaljon téged a te Istened, kiben bízol, mondván: Nem adatik Jerusalem az asszíriai király kezébe.

¹¹Ime te hallottad mindazokat, miket cselekedtek az asszíriai királyok minden földdel, melyeket elpusztítottak, és te megszabadúlhatsz-e?

¹²Vajjon megszabadították-e a népek istenei mindazokat, kiket elpusztítottak atyáim, Gózamot és Hárámot, Reszefet és Éden fiait, kik Talasszárban valának?

¹³Hol vagyon Émat királya és Arfad királya és Széfarvaim városának királya, és Ánáé és Áváé?

¹⁴És elvevé Ezekiás a levelet a követek kezéből, és elolvasá és fölméne az Úr házába, és kiterjeszté azt Ezekiás az Úr előtt.

¹⁵És imádkozék Ezekiás az Úrhoz, mondván:

¹⁶Seregek Ura, Izrael Istene! ki a kerubok felett ülsz, te vagy egyedűl a föld minden országainak Istene, te alkottad az eget és földet.

¹⁷Hajtsd meg, Uram, füleidet, és halljad; nyisd meg, Uram, szemeidet, és lássad; halld Szennakerib minden beszédeit, melyeket az élő Isten káromlására izent.

¹⁸Mert bizonyára, Uram! az asszíriai királyok pusztákká tették az országokat és azok tartományait,

¹⁹és tűzbe vetették isteneiket, mert nem voltak istenek, hanem emberi kéz csinálmányai, fa és kő, és lerontották azokat.

²⁰Most azért, Urunk Istenünk! szabadíts meg minket az ő kezéből, hadd ismerjék meg a föld minden országai, hogy te vagy egyedűl az Úr.

²¹És elkülde Ámosz fia, Izaiás, Ezekiáshoz, mondván: Ezeket mondja Izrael Ura Istene: A mikre engem kértél az asszíriai király, Szennakerib felől,

²²ez az ige, melyet az Úr felőle szólott: Megvetett téged és kicsúfolt Sion szűz leánya; mögötted fejét hajtogatta Jerusalem leánya;

²³Kit szidalmaztál, és kit káromlottál, ki ellen magasztaltad föl szódat, és emelted föl a magasba szemeidet? Izrael Szente ellen.

²⁴Szolgáid által szidalmaztad az Urat, és mondottad: Szekereim sokaságával fölmentem a hegyek magasára, a Libanon tetejére, és levágom annak magas czedrusfáit, és válogatott fenyőfáit, és fölmegyek tetejének magasságába, az ő Kármélja erdejébe.

²⁵Én ástam, és vizet ittam, és kiszárasztottam lábam nyomdokával az árkok minden patakját.

²⁶Nem hallottad-e, miket cselekedtem hajdan neki? A régi napokban elrendeltem és most előidéztem: hogy kiírtassanak az ellenem hadakozó halmok és az erős városok.

²⁷Azok lakói leeresztett kézzel megrettentek és megszégyenűltek; olyanok lettek, mint a mező szénája, és a legelő füve, és a héjazatok füve, mely kiszáradott, mielőtt megért volna.

²⁸Lakhelyedet és kijövetedet és bementedet ismertem, és ellenem való dühösségedet.

²⁹Mikor ellenem dühösködtél, kevélységed fölhatott füleimbe; annakokáért karikát vetek orrodba, és zabolát ajakidra, és visszaviszlek téged az útra, melyen jöttél.

³⁰Neked pedig ez lesz jeled: Azt egyed ez esztendőben, mi önmagától terem, és a második esztendőben gyümölcsökkel élj; a harmadik esztendőben pedig vessetek és arassatok, ültessetek szőllőket, és egyétek azok terményét.

³¹És a mi megszabadúl Júda házából, és a mi megmarad, gyökeret ver alúl és gyümölcsöt terem fölűl;

³²mert Jerusalemből jőnek ki a maradékok, és Sion hegyéről a megszabadúlás; a seregek Urának buzgósága fogja ezt cselekedni.

³³Azért ezeket mondja az Úr az asszíriai királyról; Nem jő e városba, nyilat sem lő beléje, paizs sem foglalja el azt, és nem csinál töltést körűle.

³⁴Azon úton, melyen jött, visszatér, és nem jő e városba, úgymond az Úr;

³⁵és megoltalmazom e várost, hogy megszabadítsam azt enmagamért és Dávid- szolgámért.

³⁶És eljőve az Úr angyala, és megöle az asszíriusok táborából száznyolczvanötezret. És fölkelének reggel, és ime mindenütt holttestek.

³⁷És kiindulván, elmene és visszatére az asszíriai király, Szennakerib, és Ninivében lakék.

³⁸És lőn, mikor a templomban imádá istenét, Neszrokot, az ő fiai, Adramelek és Saraszár, megölék őt fegyverrel, és Ararat földére szaladának; és fia, Azarhaddon lőn király helyette.