¹És lőn Ezekiás királynak tizennegyedik esztendejében, fölméne Szennakerib, az asszíriusok királya, Júda minden erősített városa ellen, és bevevé azokat.

²És elküldé az asszíriusok királya Rabzacest Lákiszból Jerusalembe, Ezekiás király ellen nehéz karral, és megálla a felső halastó csatornájánál, a kalló mezejének útján.

³És kiméne hozzá Eliacim, Helciás fia, az udvarbíró, és Szobna az irnok, és Azaf fia, Joahe, a jegyzőkönyv vezetője.

⁴És mondá nekik Rabzaces: Szóljatok Ezekiásnak: Ezeket mondja a nagy király, az asszíriusok királya: Micsoda bizodalom az, melyben bízol?

⁵Vagy micsoda tanácscsal avagy erővel igyekezel tőlem elpártolni? kiben vagyon bizodalmad, hogy elszakadtál tőlem?

⁶Ime a megtörött nádszálhoz, Egyiptomhoz bizol, melyre ha az ember támaszkodik, bemegyen kezébe, és átlyukasztja azt; ilyen az egyiptomi király, Fáraó, mindazoknak, kik benne bíznak.

⁷Hogyha azt feleled nekem: A mi Urunkban Istenünkben bízunk, – nem ő-e az, kinek magas helyeit és oltárait lerontotta Ezekiás, és azt mondotta Júdának és Jerusalemnek: Ez oltár előtt imádkozzatok?

⁸És most add meg magadat uramnak, az asszíriusok királyának, és kétezer lovat adok neked; te nem is adhatsz magadtól azokra ülőket:

⁹miképen állhatnád ki csak egy hely bírájának szinét az én uram kisebb szolgái közől? Egyiptomban bízol, a szekerekben és lovagokban?

¹⁰De vajjon az Úr nélkül jöttem-e föl e földre, hogy elveszítsem azt? Az Úr mondotta nekem: Menj föl azon földre, és veszítsd el azt.

¹¹És mondá Eliacim és Szobna és Joahe Rabzacesnek: Szólj a te szolgáidnak szíriai nyelven, mert értjük ezt; ne szólj nekünk zsidóúl a nép hallatára, mely a keritésen vagyon.

¹²És mondá nekik Rabzaces: Vajjon uradhoz és hozzád küldött-e engem uram, hogy mondjam mind ez ígéket, és nem inkább azon férfiakhoz-e, kik a keritésen ülnek, hogy megegyék ganéjokat és megigyák vizelletöket tiveletek?

¹³És fölálla Rabzaces, és kiálta nagy szóval zsidóúl, és mondá: Halljátok a nagy királynak, az asszíriusok királyának szavait.

¹⁴Ezeket mondja a király: Meg ne csaljon titeket Ezekiás, mert nem szabadíthat meg titeket.

¹⁵És ne bíztasson benneteket az Úrral Ezekiás, mondván: Megmentvén, megszabadít minket az Úr, és e város nem adatik az asszíriusok királya kezébe.

¹⁶Ne hallgassatok Ezekiásra; mert ezeket mondja az asszíriusok királya: Kössetek velem békeséget, és jőjetek ki hozzám, és egyék kiki az ő szőllejéből és kiki fügefájáról, és igya kiki kútja vizét,

¹⁷miglen eljövök és elviszlek benneteket olyan földre, mint a ti földetek, gabona- és bortermő földre, a kenyér és szőllő földére.

¹⁸És ne tántorítson el titeket Ezekiás, mondván: Az Úr megszabadít minket! Megszabadították-e a népek istenei, kiki az ő földét az asszíriusok királya kezéből?

¹⁹Hol vagyon Émat és Arfad istene? hol vagyon Széfarvaim istene? vajjon megszabadították-e Szamariát kezemből?

²⁰Kicsoda e föld minden istene közől, ki megszabadította földét kezemből, hogy az Úr megszabadítsa kezemből Jerusalemet?

²¹És hallgatának, és egy szót sem felelének neki; mert megparancsolta vala a király, mondván: Ne feleljetek neki.

²²És beméne Helciás fia, Eliacim, az udvarbiró, és Szobna, az irnok, és Azaf fia, Joahe, a jegyzőkönyv vezetője Ezekiáshoz megszaggatott ruhákkal, és hirűl vivék neki Rabzaces beszédeit.