¹Vigadni fog a puszta s a járatlan hely, és örvendez a kietlen, és virágzik, mint a liliom.

²Virágozván virágzik, és örvendez vigadván, és dicséretet mondván: A Libanon dicsősége adatott neki, a Kármél és Száron ékessége; látni fogják az Úr dicsőségét, és a mi Istenünk ékességét.

³Erősítsétek meg a lankadt kezeket, és az erőtlen térdeket szilárdítsátok meg.

⁴Mondjátok a félénk szivűeknek: Erősödjetek meg és ne féljetek; ime a ti Istenetek elhozza a boszúálló fizetést; az Isten önmaga jő el, és megszabadít titeket.

⁵Akkor megnyílnak a vakok szemei, és a siketek fülei tárva lesznek.

⁶Akkor ugrál a sánta, mint a szarvas, és föloldatik a némák nyelve; mert vizek fakadnak a pusztában, és patakok a kietlenben;

⁷és a mi száraz hely volt, tóvá leszen, és a szomjúhozó föld vizek forrásaivá; a mely tanyákon azelőtt sárkányok laktak, ott zöldellő nád és káka terem.

⁸És ott ösvény és út leszen, mely szent útnak hivatik; fertőztetett nem jár azon, és ez lesz nektek egyenes utatok, úgy hogy az együgyűek se tévedjenek el azon.

⁹Nem leszen ott oroszlán, és gonosz vad nem jár azon, s nem találtatik ott; hanem a megszabadítottak járnak azon.

¹⁰És visszatérnek az Úrtól megváltottak, és Sionba mennek dicsérettel; és örök vigaság lesz fejökön; örömet és vigaságot nyernek, s a fájdalom és sírás eltávozik.