¹Járúljatok ide, nemzetek! és halljátok, népek! figyelmezzetek; hallja meg a föld és annak teljessége, a világ kereksége és annak minden sarjadéka.

²Mert az Úr boszankodása van minden pogányok fölött, és haragja azok minden seregén; megöli őket, és megölésre adja őket.

³Azok megöltjei elhányatnak, és holttesteikből bűz megyen föl; véröktől a hegyek megsenyvednek;

⁴és elolvad az egek minden serege, és összehajtatnak az egek, mint a könyv; és azok minden serege lehull, mint lehull a levél a szőllőről és fügefáról.

⁵Mert kardom az égben megrészegűlt; ime leszáll Idumeára, megölésre szánt népemre, itéletre.

⁶Az Úr kardja eltelt vérrel, meghízott kövérséggel, a bárányok és bakok vérével, a velős kosok vérével; mert az Úr áldozata van Bószrában, és nagy öldöklés Édom földén.

⁷És elesnek velök az egyszarvuak és a bikák a hatalmasokkal; megrészegűl azok földe vérrel, és pora a kövérek zsírjával.

⁸Mert az Úr boszúállásának napja az, és Sionért az itélettétel esztendeje.

⁹És szurokká változnak annak patakjai, és az ő pora kénkővé, és földe égő szurokká leszen.

¹⁰Sem éjjel sem nappal nem fog eloltatni, annak füstje fölmegyen mindörökké; pusztaság lesz nemzedékről nemzedékre; átmenő nem lesz azon örökön örökké.

¹¹És bírni fogják azt a gődény és süldisznó, az egyiptomi gólya és holló laknak azon; és átvonatik fölötte a mérőzsinór, hogy semmivé tétessék, és a mérő ón elpusztításra.

¹²Az ő nemesei nem lesznek ott; a királyt híják inkább segítségűl, minden fejedelmei semmivé lesznek.

¹³És házaiban tövis terem és csalán, és tövises kóró az ő erősségeiben; és sárkányok laka leszen, és a struczmadarak legelője.

¹⁴És ördögök találkoznak szörnyekkel, és egyik szőrös a másikra kiált; ott fekszik a boszorkány, és nyugodalmat talált magának.

¹⁵Ott van verme a süldisznónak, és ott neveli malaczait, és körűltúrja és annak árnyékában táplálja; oda gyűlnek a keselyűk egyik a másikhoz.

¹⁶Búvárkodjatok szorgalmasan az Úr könyvében, és olvassatok; ezekből egy sem marad el, egyik a másikat nem nélkülözi; mert a mi az én számból származik, ő parancsolta, és az ő lelke, az hozza össze mind azokat.

¹⁷És ő vet nekik sorsot, és az ő keze osztja el azt nekik mérték szerint; mindörökké fogják azt bírni, és nemzedékről nemzedékre laknak abban.