1Jaj azoknak, kik lemennek Egyiptomba segítségért, a lovakban bizakodván, és reménységök a szekerekben lévén, mivelhogy sokak, és a lovasokban, mivelhogy igen erősek; és nem bíztak Izrael Szentében, és az Urat nem keresték!
2Ő pedig bölcs lévén veszedelmet hoz, és igéit nem változtatja; föltámad a gonoszok háza ellen, és a gonosztevők segítsége ellen.
3Az egyiptomi, ember, és nem Isten; és azok lovai, test, és nem lélek; és az Úr kinyujtja kezét, és összeroskad a segítő, és elesik az, kinek segítség adatik, és mindnyájan egyetemben elemésztetnek.
4Mert ezeket mondja az Úr nekem: Mint mikor az oroszlán és az oroszlán kölyke ordít prédáján, és elétalálván őt a pásztorok sokasága, szavuktól nem fél, és sokaságuktól meg nem ijed: úgy megyen le a seregek Ura, hogy harczoljon Sion hegyén és annak halmán.
5Mint lebegő madarak, úgy oltalmazza az Úr Jerusalemet, oltalmazván és megszabadítván, közöttük járván és megtartván.
6Térjetek meg, bármi mélyen estetek is el, Izrael fiai!
7Mert az napon a férfiú elveti ezüst bálványait és arany bálványait, melyeket a ti kezeitek nektek bűnre csináltak;
8és elesik Asszúr, nem férfiú kardja által, nem ember kardja emészti meg őt; és elfut, nem a kard elől, és ifjai adófizetők lesznek;
9és erőssége a félelem miatt elenyészik, s rettegésben lesznek az ő futó fejedelmei; úgymond az Úr, kinek tüze Sionban és tűzhelye Jerusalemben vagyon.