¹Jaj nektek, pártos fiak! úgymond az Úr, kik tanácsot tartotok, de nem általam, és szövést kezdetek, de nem az én lelkem által, hanem hogy bűnt bűnre halmozzatok;

²kik abban jártok, hogy lemenjetek Egyiptomba, és az én számat nem kérdezitek, segítséget remélvén Fáraó erősségétől, és Egyiptom árnyékába vetvén reménységteket.

³De gyalázatra lesz nektek Fáraó erőssége, és az Egyiptom árnyékában való bizakodás szégyenre.

⁴Mert bár Tanisban voltak fejedelmeid, és követeid Hanesig jutottak;

⁵de mindnyájan megszégyenűlnek a nép miatt, mely nekik nem használhat; mely nem volt segítségre vagy valami haszonra, hanem szégyenre és gyalázatra.

⁶A déli barmok terhe. A háborúság és inség földére, a nőstény és hím oroszlánokéra, a vipera és röpülő basiliskuséra, barmok hátán viszik gazdagságukat, és a tevék görbe hátán kincseiket azon néphez, mely nekik nem használhat;

⁷mert Egyiptom segedelme haszontalan és hiábavaló. Azért kiáltom felőle: Csak kevélység az, maradj veszteg.

⁸Most azért elmenvén, írd föl ezt neki puszpángra, és szorgalmasan jegyezd azt könyvbe, hogy a későbbi napokban bizonyságúl legyen mindörökké.

⁹Mert haragra ingerlő nép ez és hazug fiak, az Isten törvényét hallgatni nem akaró fiak,

¹⁰kik a látóknak azt mondják: Ne lássatok! és a prófétáknak: Ne nézzétek nekünk azokat, mik igazak; szóljatok nekünk kedves dolgokat, lássatok nekünk tévedéseket.

¹¹Vegyétek el az utat, térítsétek el az ösvényt; távozzék orczánk elől Izrael Szente.

¹²Azért ezeket mondja Izrael Szente: Mivelhogy megvetettétek ez igét, és bíztatok a rágalmazásban és háborgásban, és arra támaszkodtatok:

¹³azért leszen nektek e gonoszság, mint hasadék a dőlésre készülő kőfalban, melynek, midőn nem reménylik, hirtelen jön összeomlása.

¹⁴És összezúzatik, mint a fazekas edénye, összetörik igen erős töréssel, úgy, hogy nem találtatik annak töredékeiből oly cserép, melyben egy kis tűz vitethetnék a tűzhelyről, vagy egy kevés víz merítethetnék a veremből.

¹⁵Mert ezeket mondja az Úr Isten, Izrael Szente: Ha megtértek és nyugton maradtok, megszabadúltok; hallgatásban és reménységben lesz a ti erősségtek; de nem akarjátok,

¹⁶és mondjátok: Nem, hanem a lovakhoz futunk! s azért fogtok elfutni; a gyors nyargalókra ülünk! s azért gyorsabbak lesznek üldözőitek.

¹⁷Egynek és ötnek rettentése elől ezeren elfuttok, mignem úgy maradtok, mint a hajó árboczfája a hegy tetején, és mint a zászló a halmon.

¹⁸Azért várakozik az Úr, hogy könyörűljön rajtatok, és azért magasztaltatik föl, nektek kegyelmezvén; mert az Úr az itélet Istene; boldogok mind, a kik őt várják.

¹⁹Mert Sion népe Jerusalemben fog lakni; sírva nem sírsz többé, könyörűlve könyörűl rajtad; a te kiáltásod szavára mindjárt, mihelyt meghallja, felel neked.

²⁰Bár az Úr kemény kenyeret ad nektek és kevés vizet, de nem távolítja el többé tőled a te tanítódat, és szemeid látni fogják oktatódat.

²¹És füleid meghallják a hátad mögött intőnek szavát: Ez az út, ezen járjatok, és ne hajoljatok se jobbra, se balra.

²²És megfertőzöttnek fogod tartani bálványaid ezüst lapjait, és képszobraid arany ruházatát, és elhányod azokat, mint a havifolyásos tisztátalanságát; el veled! azt mondván neki.

²³És eső adatik vetésedre, a hol csak elveted a földön, és földtermésed kenyere igen bőséges leszen és kövér; birtokodban az napon a bárány nagy téren fog legelni.

²⁴És tulkaid és szamaraid vemhei, melyek a földet szántják, vegyített eleséget esznek, a mint a szérűn fölszóratott.

²⁵És minden magas hegyen és minden fölemelkedett halmon folyóvizek patakjai lesznek, a nagy öldöklés napján, midőn a tornyok leomlanak.

²⁶És leszen a hold világossága, mint a nap világossága, és a nap világossága hétszeres leszen, mint hét napi világosság az napon, melyen az Úr bekötözi népe sebét, és csapása sérveit meggyógyítja.

²⁷Ime az Úr neve messzünnen jő, égő az ő haragja és nehéz elviselni; ajkai telvék boszankodással, és nyelve, mint az emésztő tűz;

²⁸az ő lehelete, mint egész a nyakig megáradott patak, hogy a nemzeteket semmivé tegye, és mint a tévelygés zabolája, mely a népek állain vagyon.

²⁹Énektek leszen nektek, mint a szent ünnep éjszakáján, és szivetek öröme leszen, mint azé, ki síppal jár, hogy fölmenjen az Úr hegyére Izrael Erőséhez.

³⁰És az Úr hallatni fogja szózatának dicsőségét, és karjának rettenetességét megmutatja a fölindulás fenyegetésében és az emésztő tűznek lángjában; lever forgószéllel és jégesővel.

³¹Mert az Úr szavától megfélemlik a vesszővel megvert Asszúr.

³²És a fölemelt vessző állandó leszen, melyet az Úr rábocsát dobszóval és cziterával; és a legfőbb harczokon győzi meg őket.

³³Mert el van készítve Tofet régtől fogva, a királytól elkészítve mélyen és szélesen. Annak tápláléka tűz és sok fa, az Úr fuvallása, mint kénkő-patak meggyujtván azt.