¹Jaj Arielnek, Ariel városának, melyet Dávid meghódított. Esztendőhöz esztendő adatik, az ünnepek elforognak;

²s akkor körűlsánczolom Arielt, és szomorú s bánkódó leszen, és olyan lesz nekem, mint Ariel.

³Mert körbe rekesztelek téged köröskörűl, és töltést hányok ellened, és erősségeket készítek megszállásodra.

⁴És megaláztatva a földből fogsz szólani, és a porból hallatszik föl beszéded; és leszen a földből szózatod, mint a varázslóé, és a porból fog fölsuttogni beszéded.

⁵És leszen, mint az apró por, a téged zaklatók sokasága, és mint az átröppenő szikra azok sokasága, kik rajtad erőt vettek;

⁶és ez hirtelen, hamar megleszen. A seregek Urától jön a látogatás mennydörgéssel és földrengéssel, a forgószél és vihar nagy zúgásával és az emésztő tűz lángjával.

⁷És leszen mint éjjeli álomlátás minden nép sokasága, kik Ariel ellen hadakoztak, és mind, a kik harczoltak és megszállották, és erőt vettek rajta.

⁸És a mint álmodik az éhező, hogy eszik, mikor pedig fölserken, belseje üres; és a mint álmodik a szomjúhozó, hogy iszik, és miután fölébred, mégis bágyadtan szomjúhozik, és belseje üres: úgy leszen minden nép sokasága, kik Sion hegye ellen hadakoznak.

⁹Álmélkodjatok és csodálkozzatok, ingadozzatok és tántorogjatok; megrészegültetek, de nem a bortól; tántorogtok, de nem a részegségtől.

¹⁰Mert az Úr mély álmot önt belétek, bezárja szemeiteket, prófétáitokat és fejedelmeiteket, kik látomásokat látnak, befödözi.

¹¹És olyan lesz nektek mindezek látomása, mint a bepecsételt könyv igéi, melyet midőn az irástudónak adnak, és mondják: Olvasd ezt; ő felelni fogja: Nem lehet, mert be van pecsételve.

¹²És irást nem tudónak adatik a könyv, és mondják neki: Olvasd; és felelni fogja: Nem tudok irást.

¹³És mond az Úr: Mivelhogy hozzám közeleg ez a nép szájával, és ajakival dicsőít engem, szive pedig távol vagyon tőlem, és engemet emberek parancsa és tudománya szerint félnek:

¹⁴azért ime én azt cselekszem, hogy álmélkodásba ejtem e népet nagy és bámulandó csodával, hogy elvesz a bölcseség az ő bölcseitől, és okosainak értelmessége elrejtezik.

¹⁵Jaj nektek, kik mélységes szivűek vagytok, hogy az Úr előtt elrejtsétek a tanácsot; cselekedetekkel sötétben járván, és mondván: Ki lát minket, és ki ismer minket?

¹⁶Gonosz ez a ti gondolatotok; mint ha a sár a fazekas ellen törekednék, és a csinálmány mondaná művesének: Nem csináltál engem; és az alkotmány mondaná alkotójának: Nem értesz hozzá.

¹⁷Nemde kevés kell még, és rövid idő múlva a Libanon nem Kárméllá változik-e, és a Kármél nem fog-e vadonnak tartatni?

¹⁸És az napon meghallják a siketek a könyv igéit, és a sötétségből és homályból a vakok szemei látni fognak.

¹⁹És a szelídeknek örömük leszen az Úrban, és a szegény emberek Izrael Szentében vigadni fognak;

²⁰mert oda lett, a ki erőt vőn, megemésztetett a csúfoló, és levágattak mindnyájan, kik a gonoszságra ügyeltek,

²¹kik vétkesekké tették az embereket az igében, és a feddőt megejtették a kapuban, és az igaztól ok nélkül elhajlottak.

²²Azért ezeket mondja Jákob házának az Úr, ki megszabadította Ábrahámot: Nem most szégyenűl meg Jákob, és nem most pirúl meg orczája:

²³hanem mikor majd látja fiait, az én kezem alkotmányait, hogy közöttök az én nevemet szentelik, és szentelik Jákob Szentét, és Izrael Istenét hirdetik;

²⁴akkor nyernek a lélekben tévelygők értelmességet, és az ellenszegűlők a törvényt megtanúlják.