¹Ime igazságban országol a király, és a fejedelmek elsők lesznek az itéletben.

²És olyan leszen a férfiú, mint rejtekhely a szél elől, és menedék a förgeteg elől, mint a vízpatakok a szomjúságban, és a kiálló kőszirt árnyéka a puszta földön.

³Nem lesznek homályosak a látók szemei, és a hallók fülei szorgalmasan figyelmeznek.

⁴És az értetlenek szive tudományt tanúl, és a hebegők nyelve gyorsan és tisztán beszél.

⁵Nem mondatik többé fejedelemnek az, ki esztelen, sem a csalárd nem hívatik nagyobbnak;

⁶mert a bolond balgaságokat szól, és szive hamisságot forral, úgy, hogy képmutatást viszen végbe, és az Úrnak csalárdúl szól; és üresen hagyja az éhező lelkét, és a szomjúhozótól italát elveszi.

⁷A csalárdnak igen gonosz eszközei vannak; mert ő gondolatokat forral a szelídek vesztére hazug beszéd által, mikor a szegény igazat szól.

⁸A fejedelem pedig azokról gondolkodik, mik fejedelemhez méltók, és ő a vezérek fölött áll.

⁹Gazdag asszonyok! keljetek föl, és halljátok az én szómat. Gondtalan leányzók! vegyétek füleitekbe beszédemet.

¹⁰Mert nap és esztendő után megháborodtok, ti gondatlanok! mivel vége a szüretnek, szedés nem jön többé.

¹¹Álmélkodjatok, gazdag asszonyok! reszkessetek, gondatlanok! vetkezzetek le és szégyenűljetek meg, övezzétek föl ágyékaitokat.

¹²Sírjatok az emlők felett, a kívánatos tartomány, a termékeny szőllő felett.

¹³Az én népem földén tövisek és burjának növekednek, mennyivel inkább az örvendező város minden örömházában.

¹⁴Mert a palota elhagyatik, a város népsokasága elfogy; kézzelfogható sötétség jön a barlangokra mindörökké, a vadszamarak örömére, a nyájak legeltetésére,

¹⁵mígnem a lélek kiöntetik ránk a magasságból; és a puszta Kárméllá leszen, és a Kármél vadonnak fog tartatni.

¹⁶És itélet lakik majd a pusztában, és igazság ül a Kármélon.

¹⁷És az igazság eredménye békeség leszen, és az igazság műve csend és biztosság mindörökké.

¹⁸És az én népem a béke szépségében fog lakni, és a biztosság hajlékaiban, és bőséges nyugodalomban.

¹⁹De jégeső száll a vadonra, és megalázva megaláztatik a város.

²⁰Boldogok vagytok, kik minden vizeknél vettek, ott hagyván járni az ökör és szamár lábait.