¹Az napon meglátogatja az Úr kemény és nagy és erős kardjával a rúdhoz hasonló Leviatan kigyót, a tekergős Leviatan kigyót, és megöli a szörnyet, mely a tengerben vagyon.

²Az napon a színbor szőllejéről énekelni fogják:

³„Én, az Úr, őrzöm azt, és haladék nélkül öntözöm, nehogy valami ellenkező meglátogassa; éjjel és nappal őrzöm azt.

⁴Nincs rajtam harag. Ki tesz engem tövissé és burjánná a harczon? átjárok rajta, felgyujtom azt egyetemben.

⁵Avagy inkább megtart-e erősségemben, békeséget szerez-e nekem, szerez-e nekem békeséget?“

⁶Kik rohanva mennek Jákobhoz, virágzóvá és sarjadozóvá teszik Izraelt, és a földkerekség színét betöltik terménynyel.

⁷Vajjon az őt megverőnek csapása szerint verte-e meg Izraelt? vagy a mint megölte az ő megölteit, úgy öletett-e meg?

⁸Mértékkel, mérték szerint, eltaszítás által itéled őt; elvégzette ezt kemény haragjában a hőség napján.

⁹Azért ez által bocsáttatik meg Jákob házának gonoszsága; és ez leszen minden gyümölcse, hogy elvétetik az ő bűne, midőn az oltár minden kövét olyanná teszi, mint a hamuvá tört köveket, s nem maradnak meg a berkek és bálványok templomai.

¹⁰Mert az erős város elpusztíttatik, a szép elhagyatik, elhagyatik mint a puszta; ott fog legelni a borjú, ott fekszik, és megemészti annak ágait.

¹¹A szárazság miatt aratása semmivé lesz, asszonyok jőnek, és tanítják őket, mert nem értelmes a nép; azért nem könyörűl rajta, ki őt teremtette, és ki őt alkotta, nem kegyelmez neki.

¹²És leszen: Az napon verni fog az Úr a folyóviz árkától Egyiptom patakáig; és ti, Izrael fiai, összegyűltök egytől egyig.

¹³És leszen: Az napon megfújják a nagy harsonát; és megjőnek, kik elvesztek vala, az asszíriusok földéről, és kik Egyiptom földére kivettettek, és imádni fogják az Urat a szent hegyen, Jerusalemben.