¹A látomás völgyének terhe. Mi lelt téged is, hogy te is mindenestűl fölmégy a tetőkre?

²Zajjal teli népes város, vígváros! a te megölteid nem karddal öletnek meg, s nem harczon halnak meg.

³Fejedelmeid egyetemben mind elfutnak, és keményen megkötöztetnek; mindnyájan, kik megtaláltatnak, megkötöztetnek, bár messze futottak.

⁴Azért mondom: Távozzatok tőlem, hadd sirjak keservesen; ne fáradjatok azzal, hogy engem vigasztaljatok az én népem leányának elpusztúlása fölött.

⁵Mert az öldöklés, az eltapodás és a siralmak napja a seregek Urától Istenétől jő a látomás völgyében, földúlván a kőfalat, és hatalmába vévén a hegyet.

⁶És Élam veszi a tegzet, a szekeret és lovasságot, és a falat meztelen hagyja a paizs.

⁷És a te választott völgyeid rakva lesznek szekerekkel, és a lovasok a kapuba helyezik táborukat.

⁸És felfödöztetik Júda födele, és az erdőbeli palotából fogod az napon nézni a fegyverházat.

⁹És meglátjátok Dávid városának repedéseit, melyek megsokasodtak; és egybegyüjtitek az alsó halastó vizeit.

¹⁰És Jerusalem házait megszámlájátok, és lerontjátok a házakat a kőfal megerősítésére.

¹¹És árkot csináltok a két kőfal között a régi halastó vizének; és nem tekintetek föl arra, ki azt cselekedte, és ki azt távolról előkészítette, nem nézitek.

¹²És az napon a seregek Ura Istene sírásra hí föl és kesergésre, s megnyírásra és zsákba övezésre;

¹³és ime öröm és vigaság! borjakat ölnek és kosokat vágnak, húst esznek és bort isznak (mondván): Együnk, igyunk, mert holnap meghalunk!

¹⁴Azért nyilatkozott füleimben a seregek Urának szózata: Nem bocsáttatik meg nektek e gonoszság, mignem meghaltok, úgymond a seregek Ura Istene.

¹⁵Ezeket mondja a seregek Ura Istene: Eredj, menj be ahhoz, ki a hajlékban lakik, a templom gondviselőjéhez, Szobnához, és mondd neki:

¹⁶Mit mívelsz itt? vagy miképen vagy itt, hogy sirt vágatsz itt magadnak, nagy gonddal vágatsz emléket a magas helyen, a kősziklán hajlékot magadnak?

¹⁷Ime az Úr elvitet téged, mint elvitetik a kakas, és mint a ruházatot, úgy elemel téged.

¹⁸Környékezve megkörnyékez téged háborúsággal, labda gyanánt elvet a széles és tágas földre; ott halsz meg, és ott leszen a te dicsőséged szekere, te, Urad házának gyalázata!

¹⁹És elűzlek téged állomásodról, és tisztedből kiteszlek.

²⁰És leszen az napon, hogy szólítani fogom az én szolgámat, Eliacimot, Helciás fiát,

²¹és felöltöztetem őt a te köntösödbe, és öveddel megerősítem őt, és kezébe adom hatalmadat, és atya gyanánt leszen a Jerusalemben lakóknak és Júda házának.

²²És Dávid háza kulcsát vállára teszem; ő megnyitja, és nem lesz, ki bezárja; ő bezárja, és nem lesz, ki fölnyissa.

²³És szegűl ütöm be őt erős helyre, és a dicsőség királyiszékeűl leszen atyja házának.

²⁴És rája függesztik atyja házának minden dicsőségét, különféle eszközöket, mindennemű kis edényt, a csésze-edénytől a zenészek minden hangszeréig.

²⁵Az napon úgymond a seregek Ura: Elvétetik a szeg, mely az erős helyre üttetett vala, és eltörik, és leesik és elvesz, mi azon függött, mert az Úr szólott.