¹Közel van, hogy eljőjön az ő ideje, és napjai messze nem haladnak; mert az Úr könyörűl Jákobon, és kiválasztja még Izraelből, és nyugtot ad nekik földükön; hozzájok áll a jövevény, és Jákob házához ragaszkodik.

²És fölfogják őket a népek, és elviszik helyökre, és Izrael háza azokat birtokába veszi az Úr földén, szolgák és szolgálók gyanánt, és fogva tartják azokat, kik őket megfogták, és meghódítják sarczolóikat.

³És leszen az napon, mikor megnyugvást ad neked Isten fáradságodtól és törődésedtől, és a kemény szolgálattól, melylyel azelőtt szolgáltál:

⁴eléveszed a példabeszédet Babilon királya ellen, és mondod: Hogyan megnyugodott a sarczoló, megszünt az adófizetés!

⁵Az Úr összetörte az istentelenek pálczáját, az uralkodók vesszejét,

⁶mely a népet boszúságban gyógyíthatlan csapással verte, meghódította haragban a nemzeteket, és kegyetlenűl üldözte.

⁷Megnyugodott és megcsendesedett az egész föld, örűl és vigad.

⁸A jegenyefák is örvendeznek rajtad, és a Libanon czedrusai (mondván): Mióta te fekszel, nem jő föl, ki minket kivágjon.

⁹Alant a pokol megháborodott jöveteleden, eléd menvén, felköltötte neked az óriásokat. A föld minden fejedelmei fölkeltek királyi székeikből, a nemzetek minden fejedelmei.

¹⁰Mindnyájan felelni fognak és mondják neked: Te is megsebesűltél, mint mi, hasonló lettél hozzánk.

¹¹Levonatott pokolba kevélységed, leesett a te holttested; moly teríttetik alád, és lepled férgek lesznek.

¹²Hogyan leestél az égből, hajnali csillag, ki reggel fölkeltél! lerogytál a földre, ki megsebesítetted vala a nemzeteket!

¹³ki azt mondtad szivedben: Fölmegyek az égbe, az Isten csillagai fölé magasztalom föl királyi székemet, a szövetség hegyén fogok ülni, éjszak oldalain.

¹⁴A felhők magassága fölé hágok, hasonló leszek a Fölségeshez.

¹⁵Mindazáltal levonatol pokolra, a verem mélységébe.

¹⁶A kik téged látnak, lehajolnak hozzád, és néznek: Nem ez-e ama férfiú, ki megháborította a földet, ki megrontotta az országokat,

¹⁷ki a világot pusztává tette, és annak városait lerontotta, és foglyainak nem nyitotta meg a tömlöczöt?

¹⁸A pogányok minden királya dicsőségben húnyt el, kiki az ő házában:

¹⁹te pedig kivettettél sirodból, mint egy, förtelmes, haszontalan csemete, és azok közé takartattál, kik fegyverrel megölettek, és lementek a verem fenekére, mint a megrothadt holttest.

²⁰Nem lesz társaságod velök a sírban sem; mert földedet elvesztetted, népedet meggyilkoltad; nem lesz emlékezetben soha a gonoszok ivadéka.

²¹Készítsétek el fiait megölésre atyáik gonoszsága miatt, hogy ne támadjanak föl, sem örökségűl a földet ne bírják, és ne töltsék be a földkerekség városait.

²²És fölkelek ellenök, úgymond a seregek Ura, és elvesztem Babilon nevét és maradékait, sarjadékát és nemzedékét, úgymond az Úr.

²³És örökségűl adom azt a süldisznónak, és állóvizekké teszem, és megsöpröm azt a romlás seprőjével, úgymond a seregek Ura.

²⁴Megesküdött a seregek Ura, mondván: Igen, úgy leszen, mint elhatároztam,

²⁵és úgy fog történni, mint elvégeztem: Megtöröm az asszíriust földemen, és hegyeimen eltapodom őt; és elvétetik róluk, az ő igája, és terhe azok vállairól levétetik.

²⁶Ez a végzés, melyet határoztam az egész föld felől, és ez a kéz, mely kinyujtatott minden nemzet ellen.

²⁷Mert a seregek Ura végezte, és ki teheti érvénytelenné? az ő keze kinyujtatott, ki fordítja el azt?

²⁸A mely esztendőben meghalt Ákáz király, akkor lett ez a teher.

²⁹Ne örvendezz, te egész Filisztea! hogy összetöretett a téged verőnek vesszeje; mert a kigyó ivadékából basiliskus származik, és fajzata elnyeli a madarakat.

³⁰És tápláltatni fognak a szegények elsőszülöttei, és a szegények biztosan nyugosznak; de a te nemzedékedet éhséggel vesztem el, és megölöm maradványaidat.

³¹Ordíts, kapu! kiálts, város! letiportatott egész Filisztea; mert éjszak felől füst jő, és senki sem futhat el annak serege elől.

³²És mit felelnek a nemzet követeinek? – hogy az Úr alapította Siont, és hogy benne bíznak az ő népe szegényei!