¹Babilon terhe, melyet Izaiás, Ámosz fia, látott.

²A homályos hegyen emeljetek jelt, kiáltsatok nagy szóval, intsetek kezetekkel, hogy a kapukon menjenek be a fejedelmek.

³Én parancsoltam szenteltjeimnek, és eléhíttam haragomban erőseimet, kik örvendeznek dicsőségemben.

⁴Sokaság szózata ez a hegyeken, mint a nagy számú népeké; királyok zajának, egybegyűlt nemzeteknek szózata; a seregek Ura parancsot adott a harczos vitézeknek,

⁵kik messze földről jőnek, a véghelyről az ég alatt; az Úr és haragjának eszközei, hogy elveszítse az egész földet.

⁶Ordítsatok, mert közel van az Úr napja mint a pusztitás, úgy jő az Úrtól.

⁷Azért minden kéz ellankad, és minden ember szive eleped,

⁸és le lesz verve. Kínok és fájdalmak fogják el; mint a szűlőasszony, oly fájdalmat szenvednek, iszonyodva néz kiki felebarátjára, égő orczák az ő ábrázataik.

⁹Ime az Úr napja eljő, kegyetlenűl, tele boszankodással és haraggal és búsúlással, hogy a földet elpusztítsa, és bűnöseit arról eltiporja.

¹⁰Mert az ég csillagai és azok fényessége nem terjesztik világosságukat; sötét lesz a nap feljövésében, és a hold nem fénylik világosságával.

¹¹És meglátogatom a világ gonoszságait, és az istentelenek ellen azok hamisságait; és megszűntetem kevélységét és az erősök fölfuvalkodását megalázom.

¹²Drágább lesz a férfiú az aranynál, és az ember a tiszta finom aranynál.

¹³E végett megháborítom az eget, és a föld megindúl helyéből a seregek Urának boszankodása és az ő elbúsúlt haragjának napja miatt.

¹⁴És leszen, hogy mint a futó őzecske, és mint a juh, nem lévén, ki egybegyűjtse, kiki az ő népéhez tér, és földére fut mindenik.

¹⁵A ki csak föltalálható lesz, megöletik, és mind az, ki útba jő, elesik a fegyver alatt.

¹⁶Gyermekeik földhöz veretnek szemeik előtt, földúlatnak házaik, és feleségeik megszeplősíttetnek.

¹⁷Ime én rájok ingerlem a médusokat, kik nem keresik az ezüstöt, sem az aranyat nem kivánják,

¹⁸hanem nyilakkal ölik meg a kisdedeket, és a szoptató anyákon nem könyörűlnek, és szemök a fiakat nem kiméli.

¹⁹És ama dicsőséges Babilon az országok között, a kaldeusok nagy kevélysége, úgy jár, mint Sodoma és Gomorra, melyet az Úr fölforgatott.

²⁰Nem laknak abban többé soha, és nem épül föl az nemzedékről nemzedékig, és nem üt ott sátort az arab, sem a pásztorok nem fognak ott tanyázni;

²¹hanem vadak lakása lesz ott, és házaik betelnek sárkányokkal, és strucz-madarak laknak ott, és a szőrösök fognak ott ugráni,

²²baglyok feleselnek ott házaiban, és szörnyek a gyönyörűség palotáiban.