¹És kiálta füleimbe nagy szóval, mondván: Elközelgettek a város látogatói, és kiki öldöklő szerszámot tart kezében.

²És ime hat férfiú jöve a felső kapu utjáról, mely éjszakra néz, és mindenik kezében öldöklő szerszám; s még egy férfiú vala közöttük gyolcsba öltözve, irószerrel oldalán, és bemenének, és megállának a réz-oltárnál.

³És Izrael Urának dicsősége elemelkedék a kerubról, melyen az vala, a ház küszöbéhez, és hivá a férfiút, ki gyolcsba vala öltözve irószerrel oldalán.

⁴És mondá neki az Úr: Menj át a város közepén, Jerusalem közepén, és jegyezz Thaut a férfiak homlokára, kik siránkoznak és bánkódnak mindazon utálatosságok fölött, melyek abban véghezvitetnek.

⁵És amazoknak mondá az én hallatomra: Menjetek át a városon, követvén őt, és öljetek; ne kiméljen a ti szemetek, és ne könyörűljetek.

⁶A vénet, ifjat és szűzet, a kisdedet és asszonyokat öljétek meg mind fogytig; de a kin Thaut láttok, senkit meg ne öljetek; és az én szentélyemnél kezdjétek. Elkezdék tehát az idősb férfiakon, kik a ház előtt valának.

⁷És mondá nekik: Fertőztessétek meg a házat, és töltsétek meg a tornáczokat megöltekkel; azután jőjetek ki. És kimenének és ölék azokat, kik a városban valának.

⁸És az öldöklés végeztével, én megmaradtam, és orczámra borúlék, és kiáltva mondám: Ah, ah, ah, Uram Isten! elveszted-e tehát Izrael minden maradványát, kiöntvén a te haragodat Jerusalemre?

⁹És mondá nekem: Izrael és Júda házának gonoszsága fölötte igen nagy, és betelt a föld vérrel, és a város tele van elpártolással; mert azt mondották: Az Úr elhagyta a földet, és az Úr nem lát!

¹⁰Azért az én szemem sem kimél, és nem könyörűlök; útjokat fejökre térítem.

¹¹És ime a gyolcsba öltözött férfiú, kinek irószer vala oldalán, felele ez igével, mondván: Úgy cselekedtem, a mint parancsoltad nekem.