¹És lőn a hatodik esztendőben, a hatodik hónapban, a hónap ötödikén, én házamban ülök, és Júda vénei előttem ülnek vala, és rám esék ott az Úr Isten keze.

²És látám, és ime egy tűz szinű alak, ágyékaitól lefelé tűznek látszott, és ágyékaitól fölfelé úgy látszott, mint a fényesség, úgy látszott, mint a fénylő ércz.

³És mintha kezét nyujtotta volna ki, megfogott engem fejem üstökénél, és fölemelt engem a lélek az ég és föld közé, és engem Jerusalembe vitt isteni látomásban, a belső ajtó mellé, mely éjszakra néz vala, hol fölállítva volt a féltés bálványa a harag ingerlésére.

⁴És ime ott vala Izrael Istenének dicsősége azon látomás szerint, melyet a mezőn láttam vala.

⁵És mondá nekem: Ember fia! emeld föl szemeidet az éjszaki út felé; és ime éjszakról az oltár kapujánál ott vala a féltés bálványa mindjárt a bejárásnál.

⁶És mondá nekem: Ember fia! nemde jól látod, mit cselekszenek ezek, a nagy utálatosságokat, melyeket Izrael háza cselekszik itt, hogy messze távozzam az én szentélyemtől? és ha megfordúlsz, még nagyobb utálatosságokat fogsz látni.

⁷És bevezete engem a tornácz ajtajához, és látám, és ime lyuk vala a falban.

⁸És mondá nekem: Ember fia! ásd át a falat, és mikor átástam a falat, egy ajtó tűnt elé.

⁹És mondá nekem: Menj be és lásd a leggonoszabb utálatosságokat, melyeket ezek itt cselekesznek.

¹⁰És bemenvén, látám, és ime minden csúszómászó és egyéb állatok képei, és Izrael házának minden undok bálványai le voltak festve a falon köröskörűl mindenütt.

¹¹És Izrael házának vénei közől hetven férfiú, és Jezoniás, Száfán fia álla a képek előtt állók között, és mindeniknek tömjénző vala kezében, és füstfelleg méne föl a tömjénből.

¹²És mondá nekem: Bizonyára látod, ember fia! miket cselekszenek Izrael házának vénei a sötétben, kiki az ő rejtek-kamarájában; mert azt mondják: Az Úr nem lát minket, az Úr elhagyta a földet.

¹³És mondá nekem: Ha ismét megfordúlsz, még nagyobb utálatosságokat fogsz látni, melyeket ezek cselekesznek.

¹⁴És bevezete engem az Úr háza kapujának ajtaján, mely éjszakra néz vala; és ime ott asszonyok ülének Adonist siratván.

¹⁵És mondá nekem: Bizonyára láttad, ember fia! s ha megint megfordúlsz még ezeknél is nagyobb utálatosságokat fogsz látni.

¹⁶És bevezete engem az Úr házának belső tornáczába, és íme az Úr templomának ajtajánál, a tornácz és oltár között, mintegy huszonöt férfiú vala, háttal fordúlva az Úr templomának, és arczczal napkeletre, és imádkoznak vala napkelet felé.

¹⁷És mondá nekem: Bizonyára láttad ezt, ember fia! vajjon csekélység-e Júda házának ily utálatosságokat cselekedni, minőket itt cselekszenek, hogy betöltvén a földet igaztalansággal, az én fölingerlésemre fordúljanak? És ime ágat tartanak orrukhoz.

¹⁸Azért én is haragomban cselekszem, nem fog kimélni szemem, és nem könyörűl; és mikor füleimbe nagy szóval kiáltanak, nem hallgatom meg őket.