¹És látám, és ime a boltozatban, mely a kerubok feje fölött vala, olyasmi látszott, mint egy zafirkő, mint egy királyi szék alakja.

²És szóla a férfiúnak, ki gyolcs ruhába vala öltözve, és mondá: Menj a kerekek közé, melyek a kerubok alatt vannak, és töltsd meg kezedet eleven szénnel, mely a kerubok között vagyon, és hintsd a városra. És beméne szemem láttára.

³A kerubok pedig a ház jobb része felől állanak vala, mikor bement a férfiú, és felhő tölté be a belső tornáczot;

⁴mert az Úr dicsősége elemelkedék a kerubról a ház küszöbéhez, és a ház megtelék felhővel, és a tornácz megtelék az Úr dicsőségének fényességével.

⁵És a kerubok szárnycsattogása hallatszék egész a külső tornáczig, mint a mindenható Isten szózata, midőn beszél.

⁶És midőn megparancsolta a férfiúnak, ki gyolcsba vala öltözve, mondván: Végy tüzet a kerekek közől, melyek a kerubok között vannak: bemenvén az, a kerék mellé álla.

⁷És egy kerub kinyujtá kezét a kerubok közől a tűzre, mely a kerubok között vala, és vőn, és a gyolcsba öltözöttnek kezeibe adá; ki elvévén azt, kiméne.

⁸És a kerubokon emberi kéznek hasonlatossága látszott szárnyaik alatt.

⁹És látám, és ime négy kerék a kerubok mellett; egyik kerék egyik kerub mellett, és másik kerék a másik kerub mellett; a kerekek színe pedig olyannak látszott, mint a krizolit-kő.

¹⁰És úgy látszott, alakjára mind a négy hasonló vala, mintha kerék volna a kerék közepén.

¹¹És midőn jártak, négy részre menének, és jártokban nem térének vissza, hanem azon helyre, melyhez az első fordúlt, követék a többiek is, és nem fordúlának vissza.

¹²És az ő egész testök és nyakaik, kezeik és szárnyaik, és a karikák a négy kerék körűl, rakva valának szemekkel.

¹³És ezen kerekeket forgóknak nevezé az én hallásomra.

¹⁴Négy orczája vala pedig egynek-egynek: egyik orczája kerub-arcz, másik orczája emberi arcz, harmadika oroszlán-arcz, és negyedike sas-arcz.

¹⁵És fölemelkedének a kerubok, ugyanazon lelkes állatok, melyeket láttam vala Kóbár folyóvize mellett.

¹⁶És midőn jártak a kerubok, mentek egyszersmind a kerekek is mellettök; és midőn a kerubok fölemelték szárnyaikat, hogy fölemelkedjenek a földről, nem maradtak el a kerekek, hanem azok is mellettök valának.

¹⁷Amazok megállván, ezek is megállottak, és a fölemelkedőkkel fölemelkedtek; mert életnek lelke vala bennök.

¹⁸És kiméne az Úr dicsősége a templom küszöbéről, és megálla a kerubok fölött.

¹⁹És a kerubok fölemelvén szárnyaikat, fölemelkedének a földről énelőttem; és azok kimenvén, a kerekek is követék őket; és megállának az Úr háza napkeleti kapujának bemeneténél, és Izrael Istenének dicsősége vala azok fölött.

²⁰Ezek ama lelkes állatok, melyeket láttam Izrael Istene alatt a Kóbár folyóvize mellett; és megértém, hogy kerubok valának.

²¹Négy orczája vala egynek-egynek, és négy szárnya egynek-egynek, és emberi kéz hasonlatossága vala szárnyaik alatt.

²²És arczaik hasonlatossága, mint azon arczok, melyeket láttam vala Kóbár folyóvize mellett, úgyszintén tekintetök és mindenik mozdúlata, hogy arczczal előre ment.