¹És fölemele engem a lélek, és bevive az Úr háza napkeleti kapujához, mely napkeletre néz; és ime a kapu bemeneténél huszonöt férfiú vala; és látám azok között Jezoniást, Azúr fiát, és Feltiást, Banaiás fiát, a nép fejedelmeit.

²És mondá nekem: Ember fia! ezek ama férfiak, kik gonoszt forralnak, és fölötte rosz tanácsot tartanak a városban,

³mondván: Nemde régen fölépűltek e házak? ez a vasfazék, mi pedig a hús.

⁴Azért jövendölj felőlük, jövendölj, ember fia!

⁵És rám szálla az Úr lelke, és mondá nekem: Szólj: Ezeket mondja az Úr: Igy szóltok, Izrael háza! és szivetek gondolatait ismerem én.

⁶Igen sokat öltetek meg e városban, és betöltöttétek utczáit megöltekkel.

⁷Azért ezeket mondja az Úr Isten: A ti halottaitok, kiket beléje vetettetek, azok a hús, és ez a vasfazék; de kiviszlek titeket annak közepéből.

⁸A fegyvertől féltek, és fegyvert hozok rátok, úgymond az Úr Isten.

⁹És kivetlek titeket annak közepéről, és az ellenségek kezébe adlak, és itéletet tartok közöttetek.

¹⁰Fegyverrel estek el; Izrael határaiban itéllek meg titeket, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

¹¹Ez nem leszen nektek vasfazékká, és ti nem lesztek annak közepette hússá; Izrael határaiban itéllek meg titeket.

¹²És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mivel az én parancsaimban nem jártatok, és itéleteimet nem cselekedtétek, hanem a köröttetek levő pogányok törvényei szerint cselekedtetek.

¹³És lőn, midőn jövendöltem, Feltiás, Banaiás fia meghala; és orczámra esém, kiáltván nagy szóval, és mondám: Ah, ah, ah, Uram Isten! végkép elfogyasztod-e te Izrael maradványait?

¹⁴És lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:

¹⁵Ember fia! atyádfiai, atyádfiai, férfi rokonaid, és Izrael egész háza, mindnyájan, kiknek mondották Jerusalem lakói: Messze távozzatok az Úrtól, nekünk adatott a föld örökségűl.

¹⁶Azért ezeket mondja az Úr Isten: Mivelhogy távol űztem őket a nemzetek közé, és mivel szétszórtam őket országokra: némi szenthelyűl én leszek nekik ama földeken, melyekre mentenek.

¹⁷Azért szólj. Ezeket mondja az Úr Isten: Egybegyűjtelek titeket a népek közől, és összeszedlek a földekről, melyekre oszlottatok, és nektek adom Izrael földét.

¹⁸És bemennek oda, és kivetik belőle minden ő botrányait, és minden utálatosságait.

¹⁹És egy szivet adok nekik, és új lelket öntök beléjök; és elveszem a kő-szivet az ő testökből, és hús-szivet adok nekik;

²⁰hogy az én parancsaimban járjanak, és megőrizzék itéleteimet, és megcselekedjék azokat, és legyenek népemmé, és én Istenök legyek.

²¹De a kiknek szive a botrányok és utálatosságaik után jár, azok utait az ő fejökre rakom, úgymond az Úr Isten.

²²És a kerubok fölemelék szárnyaikat, és a kerekek ővelök; és Izrael Istenének dicsősége vala azok fölött.

²³És az Úr dicsősége fölemelkedék a város közepéről, és álla a hegyre, mely a várostól napkeletre vagyon.

²⁴És a lélek fölemele engem, és Kaldeába vive vissza a fogságban levőkhöz látomásban az Isten lelke által; és eltűnék előlem a látomás, melyet láttam vala.

²⁵És elbeszélém a fogságban levőknek az Úr minden igéjét, melyeket nekem kijelentett.