¹És lőn az Úr beszéde énhozzám, mondván:

²Ember fia! fordítsd orczádat Góg ellen, Magóg földe ellen, Mózok és Túbal főfejedelme ellen, és jövendölj felőle,

³és mondd neki: Ezeket mondja az Úr Isten: Ime én terád megyek. Góg, Mózoknak és Túbalnak főfejedelme!

⁴És megkeringetlek téged, és zabolát vetek álladra, és kiviszlek téged és egész hadseregedet, a lovakat és mind a pánczélokba öltözött lovasokat, a nagy sokaságot, kik dárdát és paizst és kardot fognak;

⁵a persák, szerecsenek és líbiaiak velök, mindnyájan paizst és sisakot viselők.

⁶Gómer és minden ő serege, Togorma háza éjszak táján; és minden ő ereje, és sok nép teveled.

⁷Készűlj és fegyverezd föl magadat és minden sokaságodat, mely hozzád gyűlt, és légy parancsolójok.

⁸Sok idő múlva meglátogattatol, az utolsó esztendőben eljösz a földre, mely megszabadúlt a fegyvertől, és sok nép közől gyüjtetett egybe Izrael hegyeire, melyek szüntelen puszták voltak; ez a népek közől hozatott ki, és mindnyájan bízvást laknak benne.

⁹Feljövén pedig, mint a szélvész, úgy jösz el, és mint a felhő, hogy ellepjed a földet te és minden sereged és a sok nép teveled.

¹⁰Ezeket mondja az Úr Isten: Az nap tanácsok ötlenek szivedbe, és igen gonosz gondolatokat fogsz gondolni,

¹¹és azt mondod: Elindúlok a kerítetlen földre; elmegyek a nyugvókhoz és bátorságban lakókhoz, ezek mindnyájan kőkerítés nélkül laknak, zárjok és kapujok nincs nekik;

¹²hogy ragadományokat foglalj, és dúlásnak essél; hogy azokra vesd a te kezedet, kik el voltak hagyatva, s azután helyreállíttattak, és a népre, mely a nemzetek közől gyüjtetett, mely bírni és lakni kezdette a föld közepét.

¹³Szába és Dédan és Tarzis kereskedői és ezek minden oroszlánai azt mondják neked: Vajjon ragadományt vinni jösz-e te? Ime zsákmányfoglalásra gyűjtötted sokaságodat, hogy elragadd az ezüstöt és aranyat, elvidd a jószágot és vagyont, és mérhetlen zsákmányt rabolj.

¹⁴Azért jövendölj, ember fia! és mondd Gógnak: Ezeket mondja az Úr Isten: Vajjon az napon, mikor bizvást fog lakni az én népem, Izrael, nem tudod-e ezt meg?

¹⁵És eljösz helyedről az éjszak tájairól és sok nép veled, mindnyájan lovasok, nagy sereg és erős had.

¹⁶És fölmégy az én népemre, Izraelre, mint a felhő, hogy ellepjed a földet. Te utolsó napjaidban leszesz, és elhozlak téged az én földemre, hogy a nemzetek megismerjenek engem, mikor megszenteltetem benned, oh Góg, az ő szemeik előtt.

¹⁷Ezeket mondja az Úr Isten: Igen, te vagy az, kiről szólottam a régi napokban az én szolgáim, Izrael prófétái által, kik azon idők napjaiban jövendöltenek, hogy elhozlak téged rájok.

¹⁸És leszen az napon, Gógnak Izrael földére jövetele napján, úgymond az Úr Isten, fölkel az én haragom búsulásomban;

¹⁹fölhevülésemben, az én haragom tüzében szólottam ezt. Mert az napon nagy rengés leszen Izrael földén;

²⁰és megréműlnek színem előtt a tenger halai és az ég madarai, a mező vadai és minden csúszómászó, mely a földön mozog, és mind az emberek, kik a föld színén vannak; és összeroskadnak a hegyek, és ledőlnek a kerítések, és minden kőfal leomlik a földre.

²¹És összehívom ellene minden hegyemen a fegyvert, úgymond az Úr Isten, kinek-kinek fegyvere az ő atyjafia ellen lesz irányozva.

²²És megitélem őt mirigyhalállal és vérrel, sebes záporral és igen nagy jégesővel; tüzet és kénkövet bocsátok esőűl rája és az ő hadára, és a sok népre, melyek vele vannak.

²³Akkor majd fölmagasztaltatom és megszenteltetem; és ismeretes leszek igen sok nemzet szemei előtt, és megtudják, hogy én vagyok az Úr.