¹Lőn énrajtam az Úr keze, és kivezete engem az Úr lelke által, és letőn engem egy mező közepén, mely rakva vala csontokkal.

²És elhordoza engem azok mellett köröskörűl; igen sok vala pedig a mező szinén, és fölötte igen száraz mind.

³És mondá nekem: Ember fia! véled-e hogy élni fognak e csontok? És mondám: Uram Isten! te tudod.

⁴És mondá nekem: Jövendölj e csontokról, és mondd nekik: Száraz csontok! halljátok az Úr igéjét.

⁵Ezeket mondja az Úr Isten e csontoknak: Ime én lelket bocsátok belétek, és élni fogtok.

⁶És inakat adok rátok, és húst nevelek rajtatok, és bőrt borítok rátok, és lelket adok nektek, és élni fogtok, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

⁷És jövendölék, a mint parancsolta vala nekem, és zörgés lőn, midőn jövendöltem, és ime mozdúlás, és csont csonthoz járúla, mindenik az ő foglalásához.

⁸És látám, és ime azokon inak és hús növekedének, és bőr borítá be felűl azokat, de lelkök nem vala.

⁹És mondá nekem: Jövendölj a lélekhez, jövendölj, ember fia! és mondd a léleknek: Ezeket mondja az Úr Isten: A négy szél felől jőj elé, lélek! és lehelj ezen megöltekre, és elevenedjenek föl.

¹⁰És jövendölék, a mint parancsolta vala nekem, és beléjök szálla a lélek, és fölelevenedének, és lábaikra állanak fölötte igen nagy sereg.

¹¹És mondá nekem: Ember fia! ezek a csontok mind Izrael háza; ők azt mondják: Csontjaink elszáradtak, és elenyészett reménységünk, és kivágattunk.

¹²Azért jövendölj és mondd nekik: Ezeket mondja az Úr Isten: Ime én fölnyitom sírjaitokat, és kihozlak titeket koporsóitokból, én népem! és beviszlek Izrael földére.

¹³És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor fölnyitom sírjaitokat, és kihozlak titeket koporsóitokból, én népem!

¹⁴És belétek adom lelkemet, és élni fogtok, és megnyugtatlak titeket földeteken, és megtudjátok, hogy én, az Úr, szólottam ezt és megcselekedtem, úgymond az Úr Isten.

¹⁵És lőn az Úr beszéde énhozzám, mondván:

¹⁶Te, ember fia! végy magadnak egy fát, és írd rá: Júdáé és az ő társaié, Izrael fiaié; és végy más fát, és írd rá: Józsefé, Efraim törzsökéé, és Izrael egész házáé, az ő társaié.

¹⁷És illeszd össze azokat, egyiket a másikhoz, egy fává, és foglald össze kezedben.

¹⁸Mikor pedig szólnak neked a te néped fiai, mondván: Nem jelented-e meg nekünk, mit akarsz ezekkel?

¹⁹szólj nekik: Ezeket mondja az Úr Isten: Ime én fölveszem József fáját, mely Efraim kezében vagyon, és Izrael nemzetségeit, melyek ahhoz foglalvák, és együvé teszem azokat Júda fájához, és egy fává teszem, és egygyé lesznek az ő kezében.

²⁰Legyenek pedig a fák, melyekre írsz, kezedben az ő szemeik előtt.

²¹És mondd nekik: Ezeket mondja az Úr Isten: Ime én kiveszem Izrael fiait a nemzetek közől, melyekhez mentenek, és összegyűjtöm őket mindenünnen, és elviszem őket saját földükre.

²²És egy nemzetté teszem őket a földön Izrael hegyein, és egy király leszen mindnyájokon uralkodó; és nem lesznek többé két nemzet, és nem oszlanak ezentúl két országra.

²³És nem fertőződnek meg többé bálványaikkal, undokságaikkal és gonoszságaikkal; és kiszabadítom őket mindazon lakhelyekből, melyekben vétkeztenek, és megtisztítom őket, és népemmé lesznek, és én nekik Istenök leszek.

²⁴És az én szolgám, Dávid, lesz király felettök, és egy pásztoruk leszen mindnyájoknak; itéleteimben fognak járni, és parancsaimat megőrzik és megtartják azokat.

²⁵És azon földön fognak lakni, melyet az én szolgámnak, Jákobnak adtam, melyben atyáitok laktak; és azon laknak majd ők és fiaik, és fiaiknak fiai mindörökké, és Dávid, az én szolgám, lesz fejedelmök mindörökké.

²⁶És béke-szövetséget szerzek velök, mely örök szövetség lesz nekik; és meggyökeresítem őket és megsokasítom, és szentélyemet közéjök helyezem mindörökké.

²⁷És hajlékom közöttük leszen, és nekik Istenök leszek, és ők az én népem lesznek.

²⁸És megtudják a pogányok, hogy én vagyok Izrael megszentelője, mikor az én szentélyem közöttük leszen mindörökké.