¹Te pedig, ember fia! jövendölj Góg ellen, és mondd: Ezeket mondja az Úr Isten: Ime én terád megyek, Góg, Mózoknak és Túbalnak főfejedelme,

²és megkeringetlek téged, és kivezetlek és fölhozatlak téged éjszak tájairól, és elviszlek Izrael hegyeire.

³És kiütöm kézivedet balkezedből, és nyilaidat jobbkezedből kivetem.

⁴Izrael hegyein fogsz elesni te és minden sereged és népeid, kik veled vannak, a vadaknak, a madaraknak és minden szárnyasoknak, és a mezei vadállatoknak adlak téged megemésztésre.

⁵A mező színén esel el; mert én szólottam, úgymond az Úr Isten.

⁶És tüzet bocsátok Magógra és azokra, kik bizvást laknak a szigetekben; és megtudják, hogy én vagyok az Úr.

⁷És szent nevemet megismertetem az én népem, Izrael között, és nem hagyom többé megfertőztetni szent nevemet; és megtudják a nemzetek, hogy én vagyok az Úr Isten, Izrael Szente.

⁸Ime eljő, és megleszen, úgymond az Úr Isten; ez az a nap, melyről szólottam.

⁹És kimennek a lakosok Izrael városaiból, és fölgyujtják és megégetik a fegyvereket, a paizst és dárdákat, a kézívet és nyilakat, a kézi botokat és kopjákat, és azokból hét esztendeig tüzelnek.

¹⁰És nem hoznak fát a tartományokból, s nem vágnak az erdőkből; mert a fegyverekből gyujtanak tüzet, és megfosztják azokat, kiknél zsákmányúl voltak, és földúlják pusztítóikat, úgymond az Úr Isten.

¹¹És leszen az napon: Gógnak nevezetes temetőhelyet adok Izraelben, a vándorok völgyét, napkeletre a tenger felé, mely álmélkodásba ejti az átmenőket; és eltemetik ott Gógot és minden ő sokaságát, és a völgy Góg sokasága völgyének fog hivatni.

¹²És Izrael háza hét hónapig temeti őt, hogy megtisztítsák a földet;

¹³temeti pedig őt mind a föld népe, és nevezetes lesz nekik a nap, melyen megdicsőíttetem, úgymond az Úr Isten.

¹⁴És férfiakat rendelnek, kik a földet szüntelen bejárják, hogy fölkeressék és eltemessék azokat, kik még a föld szinén maradtak vala, hogy megtisztítsák ezt; keresni pedig hét hónap múlva kezdik el.

¹⁵És megkerűlik, eljárván a földet, és mikor embercsontot látnak, jelt állítanak melléje, mígnem eltemetik azt a temetők Góg sokasága völgyében.

¹⁶A város neve pedig Amóna leszen, s így megtisztítják a földet.

¹⁷Tehát, ember fia! ezeket mondja az Úr Isten: Mondd minden szárnyasállatnak és minden madárnak és minden mezei vadnak: Gyűljetek össze, siessetek, fussatok egybe mindenünnen áldozatomra, melyet én nektek szerzek, a nagy áldozatra Izrael hegyein, hogy húst egyetek és vért igyatok.

¹⁸Az erősek húsát fogjátok enni, és a föld fejedelmeinek vérét fogjátok inni a kosok- és bárányok-, a bakok- és tulkokét, melyek mind hízlaltak és kövérek.

¹⁹És esztek kövérséget megelégedésig, és isztok vért megrészegűlésig az áldozatból, melyet én szerzek nektek.

²⁰És jóllaktok asztalomnál lóval és erős lovassal és minden hadakozó férfiakkal, úgymond az Úr Isten.

²¹És megmutatom dicsőségemet a pogányok között, és meglátja minden nemzet itéletemet, melyet tartok, és az én kezemet, melyet rájok vetek.

²²És megtudja Izrael háza, hogy én vagyok Urok Istenök, az naptól és azután.

²³És megtudják a pogányok, hogy öngonoszsága miatt fogatott meg Izrael háza, mivelhogy elhagytak engem, s én elrejtettem tőlök orczámat, és ellenségeik kezeibe adtam őket, és mindnyájan fegyver alatt hullottak el.

²⁴Az ő tisztátalanságuk és vétkök szerint cselekedtem velök, és elrejtettem tőlök orczámat.

²⁵Azért ezeket mondja az Úr Isten: Most visszatérítem Jákobot a fogságból, és könyörűlök Izrael egész házán, és buzogni fogok az én szent nevemért.

²⁶És nehezökre leszen gyalázatjok és minden vétkök, melylyel ellenem vétkeztek, mikor földükön bizvást laknak, senkitől sem félvén,

²⁷és visszahozom őket a népek közől, és összegyűjtöm elleneik földéről, és megszenteltetem bennök igen sok nemzet színe előtt.

²⁸És megtudják, hogy én vagyok Urok Istenök, mivel a nemzetek közé vittem ugyan őket, de ismét összegyüjtöttem őket saját földükre, és közőlük senkit sem hagytam ott.

²⁹És nem rejtem el többé orczámat előttök; mivelhogy kiöntöm az én lelkemet Izrael egész házára, úgymond az Úr Isten.