¹És lőn az Úr beszéde énhozzám, mondván:

²Ember fia! fordítsd orczádat Szeir hegye ellen, és jövendölj róla, és mondd neki:

³Ezeket mondja az Úr Isten: Ime én ellened kelek, Szeir hegye! és kinyujtom rád kezemet, és pusztává teszlek téged és kietlenné.

⁴Városaidat lerontom, és te elhagyatol, és megtudod, hogy én vagyok az Úr.

⁵Mivelhogy örökös ellenség voltál, és berekesztvén Izrael fiait, a fegyver kezeibe adtad az ő nyomorúságuk idején és gonoszságuk végbüntetésének idején;

⁶azért, élek én! úgymond az Úr Isten, hogy vérbe keverlek, és a vér üldözni fog téged; és mivel a vérséget gyülölted, a vér fog üldözni téged.

⁷És Szeir hegyét pusztává és kietlenné teszem, és elveszem belőle az odamenőt és visszatérőt.

⁸És betöltöm hegyeit az ő megölteivel; halmaidon és völgyeidben és a patakoknál a fegyver által megöltek elhullanak.

⁹Örökkévaló pusztává teszlek téged, és városaidat többé nem lakják; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten.

¹⁰Mivelhogy azt mondottad: A két nemzetség és a két föld enyéim lesznek, és örökségűl bírom azokat, holott az Úr ott vagyon;

¹¹azért, élek én! úgymond az Úr Isten, hogy a te haragod szerint cselekszem, és a te irígységed szerint, melylyel te bántál, gyülölvén őket; és megismertetem általok, mikor téged megitéllek.

¹²És megtudod, hogy én, az Úr, hallottam minden gyalázásodat, melyeket Izrael hegyeiről szólottál, mondván: Az elpusztúltak nekünk adattak megemésztésre!

¹³És rám támadtatok szájatokkal, és rágalmaztatok engem beszédeitekkel; én hallottam.

¹⁴Ezeket mondja az Úr Isten: Mikor az egész föld örvendez, pusztává teszlek téged.

¹⁵A mint örűltél Izrael házának örökségén azért, hogy elpusztúlt: úgy cselekszem veled; elpusztúlsz, Szeir hegye és egész Idumea! és megtudják, hogy én vagyok az Úr.