¹És lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:

²Ember fia! jövendölj Izrael pásztorairól; jövendölj és mondd a pásztoroknak: Ezeket mondja az Úr Isten: Jaj Izrael pásztorainak, kik önmagokat legeltetik vala! Nem a nyájat kell-e legeltetni a pásztoroknak?

³A tejet megettétek, és a gyapjúval magatokat ruháztátok, és a mi kövér volt, megöltétek; az én nyájamat pedig nem legeltettétek,

⁴az erőtlent nem erősítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, a megtöröttet nem kötözgettétek, az elhajtottat vissza nem hoztátok, és a mi elveszett vala, nem kerestétek; hanem keménységgel uralkodtatok rajtok és hatalmaskodással.

⁵És elszéledtek az én juhaim, azért, hogy nem volt pásztoruk, és mind a mezei vadak eledelévé lettek, és elszéledtek.

⁶Tévedeztek az én nyájaim minden hegyen és minden magas halmon; és elszéledtek az egész föld szinén az én nyájaim, és nem volt, ki fölkeresse, nem volt, mondom, ki fölkeresse.

⁷Azért, pásztorok! halljátok az Úr igéjét.

⁸Élek én! úgymond az Úr Isten: Mivelhogy az én nyájaim ragadománynyá lettek és az én juhaim mind a mezei vadak eledelévé, azért, hogy nem volt pásztoruk, (mert pásztoraim nem keresték az én nyájamat), hanem a pásztorok önmagokat legeltették, és nyájamat nem legeltették;

⁹azért, pásztorok! halljátok az Úr igéjét:

¹⁰Ezeket mondja az Úr Isten: Ime én magam leszek a pásztorok ellen, az én nyájamat követelni fogom kezökből, és végezek velök, hogy többé ne legeltessék a nyájat, és önmagokat se legeltessék többé a pásztorok; és megszabadítom nyájamat az ő szájokból, és nem leszen az nekik többé eledelűl.

¹¹Mert ezeket mondja az Úr Isten: Ime én magam keresem föl juhaimat, és meglátogatom őket.

¹²A mint a pásztor meglátogatja nyáját az napon, mikor elszéledett juhai között vagyon, úgy látogatom én meg juhaimat, és megszabadítom őket mindazon helyekről, melyekre elszéledtek volt a fölleg és sötétség napján.

¹³És kivezetem őket a népek közől, és beviszem saját földükre; és legeltetem őket Izrael hegyein a patakoknál, és a föld minden lakhelyén.

¹⁴Igen bőséges mezőkön legeltetem őket, és Izrael magas hegyein lesznek az ő legelőik; ott nyugosznak meg a zöldellő füvön, és a kövér legelőkön legelnek majd Izrael helyein.

¹⁵Én legeltetem juhaimat; és én pihentetem meg őket, úgymond az Úr Isten.

¹⁶A mi elveszett, fölkeresem, és a mi elhajtatott, visszahozom; a mi megsérűlt, bekötöm, és a mi erőtlen, megerősítem; a mi kövér és erős, megőrzöm, és legeltetem azokat, a mint illik.

¹⁷Tinektek pedig, én nyájaim! ezeket mondja az Úr Isten: Ime én itéletet teszek a juh és juh, a kosok és bakok között.

¹⁸Nem volt-e nektek elég, hogy a jó legelőt leéltétek, azonfölűl legelőtök maradékait is eltapodtátok lábaitokkal, és miután igen tiszta vizet ittatok, a többit lábaitokkal fölzavartátok?

¹⁹S így az én juhaimnak az volt legelője, mit ti lábaitokkal eltapodtatok, és a mit lábaitok fölzavartak vala, azt itták.

²⁰Azért ezeket mondja nektek az Úr Isten: Ime én magam teszek itéletet a kövér és ösztövér juhok között.

²¹Mivelhogy oldalaitokkal és vállaitokkal taszigáltátok, és szarvaitokkal ökleltétek mind az erőtlen juhokat, mígnem elszéledtenek:

²²megszabadítom az én nyájamat, és nem leszen az többé ragadományúl, és itéletet teszek a juh és juh között.

²³És támasztok nekik egy pásztort, ki őket legeltesse, az én szolgámat, Dávidot; ő legelteti majd őket, és ő leszen nekik pásztoruk.

²⁴Én, az Úr, pedig nekik Istenök leszek, és az én szolgám, Dávid, közöttük fejedelem; én, az Úr, mondottam ezt.

²⁵És béke-szövetséget szerzek velök, és a gonosz vadakat kiírtom a földről; és kik a pusztában laknak, bátorságosan alusznak a vadonban.

²⁶És megáldom őket az én halmom körűl, és jó esőt adok idejében; áldásos esők lesznek.

²⁷És a mező fája megadja gyümölcsét, és a föld megadja termését, és földükön félelem nélkül lesznek; és megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor összetöröm igájok lánczait, és kiszabadítom őket a rajtok uralkodók kezéből.

²⁸És nem lesznek többé ragadományúl a pogányok között, a föld vadai sem eszik meg őket, hanem bízvást laknak minden rettegés nélkül.

²⁹És támasztok nekik nevezetes sarjadékot; és többé nem fogyatkoznak el éhség miatt a földön, és nem viselik többé a pogányok gyalázatát.

³⁰És megtudják, hogy én, Urok Istenök, velök vagyok, és ők, Izrael háza, az én népem, úgymond az Úr Isten.

³¹Ti pedig nyájaim, az én legelőm nyájai, emberek vagytok; és én, a ti Uratok Istenetek, úgymond az Úr Isten.