¹És lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:

²Ember fia! szólj a te néped fiainak, és mondd nekik: Mikor fegyvert hozok valamely földre, és a föld népe egy férfiút választ köztársai közől, és azt rendeli magának őrállóvá;

³és ez látja jőni a fegyvert a földre, és megfujja a kürtöt, és hírt ad a népnek;

⁴és bárki hallván a kürtharsogást, nem őrizkedik, és eljő a fegyver és elveszti őt: vére önnön fején leszen.

⁵Hallotta a kürtharsogást, de nem őrizkedett, vére ő rajta leszen; ha pedig őrizkedik, önnön lelkét megszabadítja.

⁶Ámde ha az őrálló látja a fegyvert jőni, és nem kürtöl; és a nép nem őrizkedik, és eljő a fegyver, és közőle lelket veszít el: emez ugyan az ő gonoszságában éretett, de vérét az őrálló kezéből követelem.

⁷Én, ember fia! őrállóúl adtalak téged Izrael házának; hallván tehát számból a beszédet, hirdesd nekik az én nevemben.

⁸Ha én azt mondom az istentelennek: Istentelen! halállal halsz meg; és te nem szólasz, hogy az istentelen őrizkedjék útjától: ez az istentelen az ő gonoszságában hal meg, de vérét a te kezedből követelem.

⁹Ha pedig te hirdetvén az istentelennek, hogy utairól térjen meg, ő nem tér meg útjáról: ő gonoszságában hal meg, de te lelkedet megszabadítottad.

¹⁰Te tehát, ember fia! mondd Izrael házának: Igy szólottatok, mondván: A mi gonoszságaink és bűneink rajtunk vannak, és mi azokban elepedünk: hogyan élhessünk tehát?

¹¹Mondd nekik: Élek én! úgymond az Úr Isten, nem akarom az istentelen halálát, hanem hogy megtérjen az istentelen az ő útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg a ti igen gonosz utaitokról. Miért halnátok meg? Izrael háza!

¹²Te azért, ember fia! mondd a te néped fiainak: Az igaznak igazsága nem szabadítja meg őt, a mely nap vétkezik; és az istentelennek istentelensége nem árt neki, a mely nap megtér istentelenségéből; és az igaz nem élhet igazságában, a mely nap vétkezik.

¹³Ha azt mondom is az igaznak, hogy élvén él, de ha bizakodván igazságában, gonoszat cselekszik, minden igazsága elfeledtetik, és ő gonoszságában, melyet elkövetett, abban hal meg.

¹⁴Ha pedig azt mondom az istentelennek: Halállal halsz meg! és ő bűnbánatot tart vétkeiről, és itéletet s igazságot cselekszik,

¹⁵és a zálogot visszaadja azon istentelen, és a ragadományt visszatéríti, az élet parancsaiban jár, és semmi gonoszságot nem cselekszik: élvén él, és nem hal meg.

¹⁶Bűneiből, melyekkel vétkezett, semmi sem tulajdoníttatik neki, mert itéletet és igazságot cselekedett, élvén élni fog.

¹⁷És mégis azt mondják a te néped fiai: Nem igaz mértékű az Úr útja; holott az ő útjok igazságtalan.

¹⁸Mert mikor az igaz eltávozik igazságától, és gonoszokat cselekszik, meghal azokban.

¹⁹És mikor az istentelen eltávozik istentelenségétől, s itéletet és igazságot cselekszik, élni fog azokban.

²⁰És mégis azt mondjátok: Nem igaz az Úr útja. Én mindeniket az ő útja szerint itélem meg közőletek, Izrael háza!

²¹És lőn a tizenkettedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónak ötödikén elköltözésünk óta, jöve énhozzám Jerusalemből egy menekvő, mondván: Földúlatott a város!

²²De az Úr keze vala rajtam estve, mielőtt eljött a menekvő; és megnyitá számat, mielőtt reggel hozzám jött, és megnyittatván az én szám, nem hallgaték többé.

²³És lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:

²⁴Ember fia! kik e romokban laknak Izrael földén, szólván, azt mondják: Egyedűl volt Ábrahám, és örökségűl bírta a földet; mi pedig sokan vagyunk, nekünk adatott a föld örökségűl.

²⁵Azért mondd nekik: Ezeket mondja az Úr Isten: Kik (húst) vérrel esztek, és szemeiteket fölemelitek undokságaitokra, és vért ontotok, vajjon fogjátok-e bírni a földet örökségűl?

²⁶Kik fegyverben állotok, utálatosságokat cselekesztek, és megfertőztetitek kiki az ő felebarátja feleségét: ti fogjátok-e bírni a földet örökségűl?

²⁷Ezeket mondd nekik: Igy szól az Úr Isten: Élek én! hogy kik a romokon laknak, fegyver alatt hullanak el; és ki a mezőn vagyon, a vadaknak adatik megemésztésre; kik pedig az erősségekben és barlangokban vannak, mirigyhalállal halnak meg.

²⁸És pusztává teszem a földet és kietlenné, és megszűnik az ő kevély erőssége, és elpusztúlnak Izrael hegyei, úgy hogy senki sem leszen, ki azokon átmenjen.

²⁹És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor pusztává teszem földjöket és kietlenné, mindazon utálatosságok miatt, melyeket cselekedtek.

³⁰Ámde, ember fia! a te néped fiai felőled szólnak a falak mellett és a ház-ajtókban, és egyik a másiknak szól, a férfi az ő felebarátjának, mondván: Jertek és halljuk, micsoda beszéd az, mely az Úrtól jő?

³¹És hozzád jőnek, mint mikor a nép összegyűl, és leül előtted, de nem cselekszik meg azokat; mert énekszóra fordítják azokat, szivök pedig fösvénységöket követi;

³²olyan vagy nekik, mint egy víg dal, melyet kedves és gyönyörűséges szóval énekelnek; ők meghallgatják igéidet, de nem cselekszik azokat.

³³De mikor eljő, a mi megmondatott (mert ime már jő), akkor majd megtudják, hogy próféta volt közöttük.