¹És lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:

²Ember fia! jövendölj és mondd: Ezeket mondja az Úr Isten: Ordítsatok, jaj, jaj a napnak!

³mert közel vagyon a nap, és közelget az Úr napja; a borús nap a nemzetek ideje leszen.

⁴És fegyver jő Egyiptomra, és félelem leszen Szerecsenországon, mikor elesnek a sebesűltek Egyiptomban, és elvitetik az ő népsokasága, és alapjai földúlatnak.

⁵Szerecsenország és Líbia és a lídiusok és mind a többi népség, Kúb, és a szövetség földének fiai velök együtt fegyver alatt hullanak el.

⁶Ezeket mondja az Úr Isten: És elesnek Egyiptom támogatói, és lerontatik az ő uralmának kevélysége; Szienes tornyától fogva fegyver alatt hullanak el benne, úgymond a seregek Ura Istene;

⁷és elszélednek a puszta földek között, és városai a puszta városok között lesznek.

⁸És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor tüzet bocsátok Egyiptomra, és megrontatnak minden ő segítői.

⁹Az napon követek mennek ki az én színem elől hajókon, hogy megtörjék Szerecsenország bizakodását; és félelem leszen bennök Egyiptom napján, mely kétségkivűl eljő.

¹⁰Ezeket mondja az Úr Isten: Megszűntetem Egyiptom népsokaságát Nabukodonozor, a babiloni király keze által.

¹¹Ő és népe vele, a legerősbek a nemzetek között, elhozatnak a föld megrontására; és kivonják kardjaikat Egyiptomra, és betöltik a földet megöltekkel.

¹²És a folyóvizek medreit kiszárasztom, és a földet igen gonoszok kezeibe adom, és elpusztítom a földet, és mind, a mi azon vagyon, az idegenek keze által; én, az Úr, mondottam ezt.

¹³Ezeket mondja az Úr Isten: És lerontom a képszobrokat, és kiírtom a bálványokat Memfisből; és Egyiptom földéről nem leszen többé fejedelem; és réműletet bocsátok Egyiptom földére.

¹⁴És elpusztítom Fatures földét, és tüzet bocsátok Tafnisra, és itéletet tartok Alexandriában.

¹⁵És kiöntöm boszúságomat Peluziumra, Egyiptom erősségére, és megölöm Alexandria népsokaságát.

¹⁶És tüzet bocsátok Egyiptomra, mint a szűlőasszony, oly fájdalmat fog szenvedni Peluzium, és Alexandria széthányatik, és Memfisben mindennapi lesz a szorongattatás.

¹⁷Heliopolis és Bubasztos ifjai fegyver alatt hullanak el, és ők magok fogságra vitetnek.

¹⁸És Tafnisban elsötétűl a nap, mikor összetöröm ott Egyiptom királyi pálczáit; és meg fog szűnni benne hatalmának kevélysége; felhő borítja be őt, leányai pedig fogságra vitetnek.

¹⁹Mert itéletet tartok Egyiptomban; és megtudják, hogy én vagyok az Úr.

²⁰És lőn a tizenegyedik esztendőben, az első hónapban, a hónak hetedikén, lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:

²¹Ember fia! Fáraónak, Egyiptom királyának karját eltörtem; és ime nem tekergették be, hogy meggyógyúljon, nem kötötték be ruhákkal, és nem göngyölték be kötésekkel, hogy visszanyervén erejét, kardot forgathasson.

²²Azért ezeket mondja az Úr Isten: Ime én Fáraóra, Egyiptom királyára (megyek), és összezúzom az ő erős, de eltört karját; és kiütöm a kardot kezéből;

²³és szétszórom Egyiptomot a nemzetek közé, és elszélesztem őket országokra.

²⁴Megerősítem a babiloni király karjait, és kardomat kezébe adom; és eltöröm Fáraó karjait, jajgatva fognak jajgatni a megöltek az ő színe előtt.

²⁵És megerősítem a babiloni király karjait, és Fáraó karjai leesnek; és megtudják, hogy én vagyok az Úr, midőn kardomat a babiloni király kezébe adom, s ő kivonja azt Egyiptom földére.

²⁶És szétszórom Egyiptomot a nemzetek közé, és elszélesztem őket országokra, és megtudják, hogy én vagyok az Úr.