¹És lőn a tizenegyedik esztendőben, a harmadik hónapban, a hónak első napján, lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:

²Ember fia! mondd Fáraónak, az egyiptomi királynak, és az ő népének: Kihez lettél hasonló a te nagyvoltodban?

³Ime Asszúr, mint a czédrusfa a Libanon hegyén, szép ágakkal és árnyékos levelekkel és nagy magassággal, és a sürű lombok közől kiemelkedett az ő teteje.

⁴A vizek táplálták őt, a mély víz magasztalta fel őt; folyói szivárogtak gyökerei körűl, és patakjait kiárasztotta a tartomány minden fájára.

⁵Azért fölemelkedett az ő magassága a tartomány minden fája fölé; és megsokasodtak az ő csemetéi, és fölemelkedtek ágai a bőséges vizek miatt.

⁶És midőn kiterjesztette árnyékát, ágain fészkeket raktak mind az égi madarak, és ágai alatt fajzottak mind az erdei vadak; és árnyékában lakik vala igen sok nemzet gyülekezete.

⁷És igen szép vala ő nagyságával és szélesen kiterjedett csemetéivel, mert az ő gyökere bőséges vizek mellett vala.

⁸Magasabb czédrusfák nem voltak annál az Isten paradicsomában, a jegenyefák nem érték el annak magasságát, és a platanusfák nem mérköztek annak ágaihoz; Isten paradicsomában semmi fa sem hasonlított ahhoz és az ő szépségéhez.

⁹Mert ékessé tettem őt sok és sürű lombokkal; és irigykedtek rája a gyönyörűség minden fái, melyek az Isten paradicsomában valának.

¹⁰Azért ezeket mondja az Úr Isten: Mivelhogy magasra növekedett, és fölemelte tetejét a zöld és sürű lombok között, és szive fölfuvalkodott az ő magassága miatt:

¹¹a pogányok legerősbjének kezeibe adtam őt, ki kedve szerint bánik majd vele; azt ő istentelensége miatt elvetettem őt.

¹²És kivágják őt az idegenek és a legkegyetlenebb nemzetek, és ledöntik őt a hegyeken, és minden völgyben széthullanak ágai, és összetöredeznek csemetéi a föld minden kőszikláján; és eltávoznak árnyéka alól a föld minden népei, és elhagyják őt.

¹³Az ő romjain laktak mind az égi madarak, és ágain voltak mind a vidék vadai.

¹⁴Azért ne fuvalkodjanak föl magasságukban a vizek mellett való fák, és ne törekedjenek magasra az árnyékos és leveles ágak között, és vízzel öntöztetve, ne büszkélkedjenek magasságukban; mert mindnyájan halálra adatnak az alvilágra, az emberek azon fiai között, kik leszállanak a sírgödörbe.

¹⁵Ezeket mondja az Úr Isten: Az napon, melyen leszállott az alvilágba, siralmat szerzettem, és beborítottam őt tengerrel, de meggátoltam az ő folyóvizeit, és visszatartottam a sok vizet; és bánkódott fölötte a Libanon, és a vidék fái mind megrendűltek.

¹⁶Az ő leomlásának zuhanásával fölindítottam a nemzeteket, mikor leszállítottam őt az alvilágba azokkal, kik a sírgödörbe lementenek; és megvigasztalódtak az alvilágban a gyönyörű kert minden jeles és szép fái a Libanonhegyén, mindazok, melyeket a vizek nedvesítettek.

¹⁷Mert ezek is leszállanak vele az alvilágba a fegyverrel megöltekhez; és minden segéde az ő árnyéka alatt fog ülni a nemzetek között.

¹⁸Kihez lettél hasonlóvá? oh te nemes és magas a gyönyörű kert fái között! Ime lesülyedsz a gyönyörű kert fáival az alvilágba; a körűlmetéletlenek között fogsz aludni azokkal, kik fegyverrel megölettek; igy jár Fáraó és minden ő sokasága, úgymond az Úr Isten.