¹A tizedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónak tizenegyedik napján, lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:

²Ember fia! fordítsd orczádat Fáraó, az egyiptomi király ellen, és jövendölj róla és egész Egyiptomról.

³Szólj és mondd: Ezeket mondja az Úr Isten: Ime én ellened kelek, Fáraó, Egyiptom királya! te nagy sárkány, ki folyóvizeidnek közepette fekszel, és mondod: Enyém a folyóvíz, és én alkottam magamat.

⁴Én zabolát vetek állaidra, és folyóvized minden halait a te pikkelyeidhez ragasztom; és kivonlak téged folyóvizeid közől, és minden te halaid pikkelyeidhez tapadnak.

⁵És a pusztába vetlek téged és folyóvized minden halait; a földszinre esel, nem szedetel össze, egybe sem gyüjtetel; a földi vadaknak és az égi madaraknak adlak téged, hogy megemészszenek.

⁶És megtudják Egyiptom minden lakói, hogy én vagyok az Úr, azért, hogy nádszála voltál Izrael házának.

⁷Mikor kézbe fognak téged, eltöredezel, és megszaggatod egész vállokat; s mikor ők rád támaszkodnak, te összetörvén, megsérted egészen veséiket.

⁸Azért ezeket mondja az Úr Isten: Ime én fegyvert hozok rád, és kiölöm belőled az embert és barmot.

⁹És Egyiptom földe pusztává leszen, és megtudják, hogy én vagyok az Úr, azért, hogy azt mondottad: Enyém a folyóvíz, és én alkottam azt.

¹⁰Azért ime én terád és folyóvizeidre jövök, és Egyiptom földét sivataggá teszem, elpusztítva fegyverrel Szienes tornyától Szerecsenország határaig.

¹¹Nem megy azon át ember lába, barom lába sem jár abban, és laktalan leszen negyven esztendeig.

¹²És Egyiptom földét pusztává teszem a puszta földek között, és az ő városait a lerontott városok között, és puszták lesznek negyven esztendeig; és az egyiptomiakat szétszórom a nemzetek közé, és elszélesztem őket országokra.

¹³Mert ezeket mondja az Úr Isten: A negyven esztendő végével egybegyüjtöm Egyiptomot a népek közől, melyeknél elszéledve voltak,

¹⁴és visszahozom Egyiptom foglyait, és helyezem őket Fatures földére, az ő születésök földére; és kis országgá lesznek ott,

¹⁵a többi országok között legkisebbé; és nem emelkedik fel többé a nemzetek fölött; és megkevesbítem őket, hogy ne uralkodjanak a nemzeteken.

¹⁶Nem is lesznek többé Izrael házának bizodalomúl, gonoszságra tanítván, hogy elfussanak és kövessék őket; és megtudják, hogy én vagyok az Úr Isten.

¹⁷És lőn a huszonhetedik esztendőben, az első hónap elsején, lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:

¹⁸Ember fia! Nabukodonozor, Babilon királya az ő seregével kemény szolgálatot tétetett Tírus ellen; minden fő megkopaszúlt, és minden váll szőre elment; és jutalom nem adatott neki, sem az ő seregének Tírus ellen tett szolgálatáért; melylyel nekem ellene szolgált.

¹⁹Azért ezeket mondja az Úr Isten: Ime én Nabukodonozornak, a babiloni királynak átadom Egyiptom földét; és elveszi annak népsokaságát, és fölzsákmányolja ragadományait, és elrabolja martalékait; s ez leszen jutalma seregének,

²⁰és a munkának, melylyel szolgált ellene; neki adom Egyiptom földét, azért, hogy részemre munkálkodott, úgymond az Úr Isten.

²¹Az napon szarva nő Izrael házának, és neked fölnyitom szádat közöttük; és megtudják, hogy én vagyok az Úr.