¹És lőn az Úr beszéde énhozzám, mondván:

²Ember fia! mondd Tírus fejedelmének: Ezeket mondja az Úr Isten: Mivelhogy fölfuvalkodott a te szived és mondottad: Isten vagyok én, és Isten székén ülök a tenger szivében, holott pedig ember vagy, és nem Isten, és szivedben Istennek állítottad magadat;

³(Ime bölcsebb vagy te Dánielnél; semmi titok nincs tőled elrejtve.

⁴A te bölcseségeddel és okosságoddal erősséget szerzettél magadnak, aranyat és ezüstöt gyüjtöttél kincstáradba.

⁵A te nagy bölcseséged és kereskedésed által nevelted hatalmadat; és szived fölfuvalkodott a te erődben.)

⁶azért ezeket mondja az Úr Isten: Mivelhogy fölfuvalkodott szived, mintha Isten volnál,

⁷azért ime rádhozom a nemzetek közől a legerősebb idegeneket; ezek kivonják kardjaikat a te szép bölcseséged ellen, és megfertőztetik ékességedet.

⁸Megölnek és lerántanak téged, és meghalsz a tenger szivében a megöltek halálával.

⁹Vajjon így szólsz-e megölőid előtt is, mondván: Isten vagyok én! – holott ember vagy, és nem Isten – a te megölőid kezében?

¹⁰A körülmetéletlenek halálával halsz meg az idegenek keze által; mert én szólottam, úgymond az Úr Isten.

¹¹És lőn az Úr beszáde énhozzám, mondván: Ember fia! kezdj siralmat Tírus királya fölött,

¹²és mondd neki: Ezeket mondja az Úr Isten: Te vagy a hasonlatosság pecsétje, tele bölcseséggel és tökéletes ékességgel.

¹³Az Isten paradicsomának gyönyörűségében voltál, csupa drágakő volt öltözeted, karniol, topáz és jáspis, krizolit, ónix és berill, zafir, rubin és smaragd; arany volt a te ékszered, és sípjaid készen állottak az naptól, melyen létre jöttél.

¹⁴Te voltál a kiterjesztett és befödöző kerub; én téged az Isten szent hegyére helyeztelek, s te a tüzes kövek között jártál.

¹⁵Tökéletes voltál utaidban létre jöveted napjától, mignem gonoszság találtatott benned.

¹⁶De kereskedésed nagysága által belsőképen elteltél gonoszsággal, és vétkeztél; azért letaszítalak téged az Isten hegyéről és elvesztelek, oh befödöző kerub, a tüzes kövek közől.

¹⁷Szived fölfuvalkodott ékességedben, szépséged által elvesztetted bölcseségedet; azért a földre vetlek téged, a királyok színe elé állítalak, hogy nézzenek téged.

¹⁸A te gonoszságod sokasága, és kereskedésed hamissága által megfertőztetted szentélyedet; azért tüzet támasztok benned, mely megemészszen téged, és hamuvá teszlek téged a földön mindazok színe előtt, kik látnak tégedet.

¹⁹Mindnyájan, kik látnak téged a nemzetek közől, elálmélkodnak rajtad, hogy semmivé lettél, és soha többé nem leszesz!

²⁰És lőn az Úr beszéde énhozzám, mondván:

²¹Ember fia! fordítsd orczádat Szídon ellen, és jövendölj felőle,

²²és mondd: Ezeket mondja az Úr Isten: Ime én a te ellened, Szídon! és megdicsőittetem benned, és megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor itéletet tartok fölötte és megszenteltetem benne.

²³És mirigyhalált bocsátok rája, és vérontást az ő utczáira; és a fegyver által megöltek elhullanak benne köröskörűl, és megtudják, hogy én vagyok az Úr.

²⁴És nem leszen többé Izrael házának keserítő botránya, és fájdalmat szerző tövis mindenünnen azoktól, kik ellenkeznek vele, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten.

²⁵Ezeket mondja az Úr Isten: Mikor összegyüjtöm Izrael házát a népek közől, melyik közé elszéledtenek, megszenteltetem őbennök a nemzetek előtt; és az ő földükön fognak lakni, melyet én szolgámnak, Jákobnak adtam.

²⁶És bátorságban laknak majd azon, házakat építenek és szőllőket ültetnek, biztosságban laknak, mikor itéletet tartok mindazok fölött, kik velök ellenkeznek köröskörűl; és megtudják, hogy én vagyok az ő Urok Istenök.