¹És lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:

²Te azért, ember fia! kezdj siralmat Tíruson,

³és mondd Tírusnak, ki a tenger révén lakik, kereskedve a népekkel sok szigetben: Ezeket mondja az Úr Isten: Oh Tírus! te mondottad: Tökéletes ékességű vagyok én,

⁴a tenger szivébe helyezve. Szomszédaid, kik téged építettek, tökéletessé tették a te ékességedet.

⁵Szaniri fenyőfákból építettek téged, minden tengeri hajóval együtt; czédrust a Libanonból hoztak, hogy neked árboczfát csináljanak.

⁶Bázáni cserfából gyalulták evezőidet; hajószékeidet indiai elefántcsontból készítették, és hajlékaidat az olaszországi szigetek fáiból.

⁷Egyiptomi színes selyemből volt szőve vitorlád, mely az árboczfára tétetett; Elisza szigeteiből való kék és vörös bársonyból készűltek borító födeleid.

⁸Szídon és Árad lakói voltak révészeid; bölcseid lettek, oh Tírus, a te kormányosaid.

⁹Gibal vénei és ahhoz értői voltak különféle jószágod beszolgáltatására; a tenger minden hajói és révészei kereskedésben álltak népeddel.

¹⁰Persák és lídiusok és líbiaiak voltak seregedben a te harczos férfiaid; a paizst és sisakot fölfüggesztették tebenned ékességedre.

¹¹Árad fiai a te seregeddel voltak a te kőfalaidon köröskörűl; de a pigmeusok is, kik tornyaidban valának, fölfüggesztették tegzeiket a te kőfalaidon köröskörűl; ők tették tökéletessé a te szépségedet.

¹²Kartágói kereskedőid minden gazdagságuk sokaságával, ezüsttel, vassal, fehér- és fekete-ónnal betöltötték vásáraidat.

¹³Görögország, Tubal és Mózok, a te árus-népeid, rabszolgákat és rézedényeket hoztak a te népednek.

¹⁴Togorma házától lovakat és lovasokat és öszvéreket hoztak a te vásárodra.

¹⁵Dédan fiai kereskedésben álltak veled, sok szigettel kezeltél kereskedést; elefántcsontot és ébenfát cseréltek a te pénzeden.

¹⁶Szíria kereskedésben volt veled kézműveid sokasága miatt; drágakövet, bársony és hímes ruhákat, bibort és selymet és jáspiskövet raktak ki a te vásáraidban.

¹⁷Júda és Izrael földe kalmárkodtak veled, a legjobb gabonát, balzsamot és mézet, olajt és fenyűviaszt rakták elé vásáraidban.

¹⁸Damaskus árusod volt, a te kézműveid sokasága miatt, különféle jószágod sokasága miatt, jó borral és igen jószinű gyapjúval.

¹⁹Dán és Görögország és Mósel vásáraidban vert vasat raktak elé, mirrha-zsenge és kálmus volt a te kereskedésedben.

²⁰Dédan kalmárod volt az ülésre való szőnyegekkel.

²¹Arábia és Cédár minden fejedelmei kereskedő-társaid voltak; bárányokkal, kosokkal és gödölyékkel jöttek hozzád, mint árusaid.

²²Szábának és Reemának árusai szintén kereskedőid voltak minden jó fűszerekkel, drágakővel és aranynyal, melyet kiraktak a te vásárodban.

²³Háran és Kéne és Éden kereskedtek veled; Szába, Asszúr és Kelmad kalmáraid voltak.

²⁴Ők kereskedtek veled sokféle árúval, begöngyölt szövettel és drága jószággal, melyek be voltak takarva és kötözve kötelekkel; czédrusfájok is volt a te kereskedésedben.

²⁵Tengeri hajóid legjobbak voltak a te kereskedésedben; és elteltél, és igen dicső lettél a tenger szivében.

²⁶De nagy vizekre visznek téged evezőid; a déli szél megront téged a tenger szivében.

²⁷A te gazdagságod és kincseid és sokféle szered, hajósaid és kormányosaid, kik fenntartják jószágodat, és népednek előljárói; a te harczoló férfiaid is, kik benned vannak, minden közepetted levő sokasággal a tenger mélyébe esnek, romlásod napján.

²⁸A te kormányosaid kiáltásának hangjától megrendűlnek a hajók.

²⁹És kiszállanak hajóikból mindnyájan az evezőlegények, a hajósok és kormányosok a tengerről mind a földre szállanak;

³⁰és jajgatnak fölötted nagy szóval, és keseregve kiáltanak; és port hintenek fejeikre, és hamuval hintekeznek meg.

³¹És kopaszra nyírják magokat éretted; és szőrzsákokba öltöznek, és siratnak téged lelkök keserűségében igen keserves sirással.

³²És siralom-éneket kezdenek rajtad, és így siratnak téged: Melyik olyan, mint Tírus, mely elnémúlt a tenger közepén?

³³Te, ki a tengerről szállított árúid által betöltöttél sok népet; gazdagságod és néped sokaságával dúsakká tetted a föld királyait:

³⁴most megrontattál a tengeren; a vizek mélységeibe estek a te gazdagságaid és mind a benned volt sokaság.

³⁵A szigetek lakói mind álmélkodnak rajtad, és azok királyai mind megijedvén a förgetegtől, szinökben elváltoznak.

³⁶A népek kereskedői süvöltenek rajtad; mert semmivé lettél, és soha többé nem leszesz.