¹És lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:

²És te, ember fia! nem itéled-e meg, nem itéled-e meg a vérszopó várost?

³Mutasd meg neki minden utálatosságát, és mondd: Ezeket mondja az Úr Isten: Oh város! mely maga kebelében vért ont, hogy eljőjön ideje, és mely maga ellen alkot bálványokat, hogy megfertőződjék.

⁴A tőled kiontott vér által vétkeztél, és a te bálványaiddal, melyeket alkottál, megfertőződtél; és közel hoztad a te napjaidat, és elhoztad esztendeid idejét; azért adlak téged gyalázatúl a nemzeteknek, és nevetségűl minden földnek.

⁵A közelvalók és távollevők diadalmaskodnak rajtad, te utálatos, elhirhedt, iszonyú végű!

⁶Ime Izrael fejedelmei mindnyájan erejök szerint azon vannak tebenned, hogy vért ontsanak.

⁷Az atyát és anyát gyalázattal illetik benned, a jövevényen törvénytelenséget követnek el közepetted, az árvát és özvegyet megszomorítják nálad.

⁸Az én szentélyemet megutáltad, és szombataimat megfertőztetted.

⁹Hamis vádlók vannak tebenned a vérontásra, és a hegyeken esznek tebenned, gonoszt cselekszenek közepetted.

¹⁰Az atya szemérmét felfödözik benned, a havifolyásúnak tisztátalanságával visszaélnek benned.

¹¹És kiki az ő felebarátja feleségével utálatosságot cselekszik; az ipa menyét fertőzteti meg gonoszúl, a bátya húgát, az ő atyja leányát szeplősíti meg benned.

¹²Ajándékot vesznek benned a vérontásra; uzsoráskodol és sokkal többet veszesz; fukarságból törvénytelenséget cselekszel felebarátidon; és rólam elfeledkezel, úgymond az Úr Isten.

¹³Ime összecsapom kezeimet a te fösvénységeden, melyet cselekedtél, és a vér fölött, mely kiontatott közepetted.

¹⁴Vajjon kiállja-e szived, vagy erőt vesznek-e kezeid ama napokban, melyeket én hozok rád? Én, az Úr, szólottam, és megcselekszem.

¹⁵És elszélesztelek téged a nemzetek közé, és szétszórlak téged országokra; és véget vetek a benned levő tisztátalanságnak.

¹⁶És bírni foglak téged a nemzetek szemei előtt; és megtudod, hogy én vagyok az Úr.

¹⁷És lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:

¹⁸Ember fia! Izrael háza nekem salakká változott; ezek mindnyájan réz és fehér-ón, vas és fekete-ón a kemencze közepében, ezüst-salakká lettek.

¹⁹Azért ezeket mondja az Úr Isten: Mivelhogy mindnyájan salakká változtatok, azért ime én összegyüjtelek titeket Jerusalem közepére.

²⁰Mint az ezüst és réz, a fehér-ón és vas és fekete-ón összegyüjtetik a kemencze közepén, hogy abban tüzet gyujtsak olvasztás végett: úgy gyüjtelek össze az én búsulásomban és haragomban, s azután megnyugszom, ha megolvasztalak.

²¹Igen, én összegyüjtelek titeket, és fölgyujtalak az én haragom tüzében, és megolvadtok annak közepette.

²²A mint összeolvasztatik az ezüst a kemenczének közepette, úgy lesztek annak közepette; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor kiöntöm rátok haragomat.

²³És lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:

²⁴Ember fia! mondd neki: Te tisztátalan föld vagy, és eső nem lesz rád a harag napján.

²⁵A próféták összeesküvése van közepette; mint az ordító és martalékot ragadó oroszlán, elnyelik a lelkeket, a vagyont és jutalmat elveszik, s özvegyeit megsokasítják közepette.

²⁶Az ő papjai megvetik törvényemet és megfertőztetik szentélyemet; a szent és szenteletlen között nincs külömbség nálok, és választást nem tesznek a förtelmes és tiszta között; az én szombataimról elfordítják szemeiket, és közöttök megszentségteleníttetem.

²⁷Közepette az ő fejedelmei, mint a martalékot ragadozó farkasok a vérontásra és a lelkek vesztésére, és telhetetlenek a nyereséghajhászásban.

²⁸Az ő prófétái vegyíték nélkül tapasztanak, hiúságokat látva, és hazudságokat jövendölve nekik, mondván: Ezeket mondja az Úr Isten, – holott az Úr nem szólott.

²⁹A föld népei törvénytelenséget cselekszenek, és erőszakkal rabolnak; a szűkölködőt és szegényt nyomorgatják, és a jövevényt elnyomják hamissággal törvénytelenűl.

³⁰És keresék közőlük férfiat, ki sövényt emelne közbe, és ellenembe állana a földért, hogy el ne pusztítsam azt; és nem találtam.

³¹Kiöntöm hát rájok boszankodásomat, az én haragom tüzével megemésztem őket; útjokat fejökre fordítom, úgymond az Úr Isten.