1(6) És lőn az Úr beszéde énhozzám, mondván:
2(7) Ember fia! fordítsd orczádat Jerusalemre, és fakadj ki a szent helyek ellen, és jövendölj Izrael földe ellen.
3(8) És mondd Izrael földének: Ezeket mondja az Úr Isten: Ime én ellened állok, és kirántom kardomat hűvelyéből, és megölöm benned az igazat és istentelent.
4(9) Azért, mivel megölöm benned az igazat és istentelent, azért megyen ki hüvelyéből az én kardom minden testre déltől éjszakig;
5(10) hadd tudja meg minden test, hogy én, az Úr, vontam ki kardomat hűvelyéből visszatéríthetlenűl.
6(11) És te, ember fia! fohászkodjál ágyékszakadásig, és keserűséggel fohászkodjál előttök.
7(12) És midőn mondják neked: Miért fohászkodol te? mondd: A hallomás miatt, mely már jő, melyre megeped minden sziv, és elesik minden kéz, és elcsügged minden lélek, és minden térden víz foly le; ime már jő, és megleszen, úgymond az Úr Isten.
8(13) És lőn az Úr beszéde énhozzám, mondván:
9(14) Ember fia! jövendölj, és mondd: Ezeket mondja az Úr Isten: Szólj: A kard, a kard megélesíttetett és kitisztíttatott.
10(15) Megélesíttetett, hogy áldozatokat öljön, kitisztíttatott, hogy villogjon. Te, ki elmozdítod az én fiam királyi pálczáját, minden fát levágsz.
11(16) És fenetni adtam azt, hogy kézben tartassék; ez a kard megélesíttetett, ez kitisztíttatott, hogy az öldöklőnek kezében legyen.
12(17) Kiálts és ordíts, ember fia! mert ez az én népemre jő, és Izrael minden fejedelmére, kik elfutnak; fegyver alá adatnak az én népemmel, azért üsd meg tomporodat;
13(18) mert megpróbáltatott az, mikor a királyi pálczát elrontja, és nem leszen, úgymond az Úr Isten.
14(19) Te tehát, ember fia! jövendölj, és csapd össze kezeidet, hogy a kard kétszeresen jőjön, háromszorosan is jőjön az öldöklő kard. Ez a nagy öldöklés kardja, mely elrémíti őket,
15(20) és ellankasztja szivöket, és megsokasítja romlásukat. Minden ő kapujokra az éles kard rettenetét adom, mely kifenetett, hogy villogjon, felköttetett, hogy öljön.
16(21) Élesűlj meg (kard!), hass jobbra vagy balra, a hova kivánságod vagyon.
17(22) Sőt én is összecsapom kezeimet, és kitöltöm boszúságomat; én, az Úr szólottam ezt.
18(23) És lőn az Úr beszéde énhozzám, mondván:
19(24) És te, ember fia, jelölj magadnak két utat, melyen eljőjön a babiloni király fegyvere, egy földről eredjen mind a kettő; kézzel vet ő sorsot, a város útjának kezdetén veti el.
20(25) Jelöld ki az utat úgy, hogy jőjön a fegyver Ammon fiainak Rabbatjára, és Júdába az igen erős Jerusalemre.
21(26) Mert Babilon királya megáll a kettős úton, a két út kezdetén, jövendölést kérdezvén, nyilakat elegyítvén, megkérdezi a bálványokat, tanácsot keres a belrészekben.
22(27) Az ő jobbja felé hajlik a jóslat Jerusalemre, hogy faltörő kosokat állítson, hogy fölnyissa száját az öldöklésre, hogy fölemelje szavát ordítva, hogy faltörő kosokat állítson a kapuk ellen, hogy töltést hányjon, hogy sánczokat építsen.
23(28) És leszen a jövendölés mint a hiábavaló tanácskérés az ő szemeik előtt, és mintha szombati nyugtot tartana, ő pedig megemlékezik a gonoszságról, hogy ostromra keljen.
24(29) Azért ezeket mondja az Úr Isten: Mivelhogy emlékezetbe hozzátok gonoszságtokat, és kinyilvánítjátok engedetlenségteket, és bűneitek kitűnnek minden terveiteken: azért, mondom, mivel ez emlékezetbe jő, kézbe kerűltök.
25(30) Te pedig, Izraelnek szentségtelen, istentelen fejedelme! kinek napja eljő, midőn a gonoszság kitűzött ideje betelik,
26(31) ezeket mondja az Úr Isten: Tedd le a süveget, tedd le a koronát. Nem ez-e az, ki az alázatost fölmagasztalja, és a magast megalázza?
27(32) Gonoszsággá, gonoszsággá, gonoszsággá teszem azt; de ez addig nem leszen meg, mignem eljő az, kié az itélet, és annak adom.
28(33) És te, ember fia! jövendölj, és mondd: Ezeket mondja az Úr Isten Ammon fiairól és azok gyalázatáról, és mondd: Kard! kard! jőj ki hüvelyedből öldöklésre; légy kifent, hogy ölj és villogj,
29(34) mialatt felőled hiúságokat látnak, és hazudságokat jövendölnek, hogy az istentelen sebesűltek nyakaira hányassál, kiknek eljő napjok, midőn a gonoszság kitűzött ideje betelik.
30(35) Térj vissza hüvelyedbe; ama helyen, hol keletkeztél, a te születésed földén itéllek meg tégedet.
31(36) Kiöntöm rád boszankodásomat, az én haragom tüzében fúvok rád, és téged balgatag és vesztedre törő emberek kezeibe adlak.
32(37) A tűznek leszesz tápláléka, véred majd a föld közepén foly, feledésbe jutsz; mert én, az Úr, szólottam.