1Ez volt a látomás, melyben az Úr dicsőségének hasonlatosságát láttam, és arczra borúlék és hallám a szóló szavát. És mondá nekem: Ember fia! állj föl lábaidra, és szólok veled.
2És belém jöve a lélek, miután szólt nekem, és fölállíta engem lábaimra, és hallám, hogy hozzám szólott,
3és mondá: Ember fia! én elküldelek téged Izrael fiaihoz, a pártos nemzetségekhez, kik eltávoztak tőlem; ők és atyáik fölbontották szövetségemet mind e napiglan.
4Kemény arczú fiak és megátalkodott szivűek, kikhez én küldelek téged; és mondd nekik: Ezeket mondja az Úr Isten:
5Hatalán meghallgatnának, s hatalán lecsendesednének, mert ellenszegűlő ház ez; és tudják meg, hogy próféta van közöttük.
6Te tehát, ember fia! ne félj tőlök, és ne ijedj meg az ő beszédeiktől; mert hitetlenek, és lázítók vannak veled, és skorpiókkal lakol; az ő beszédeiktől ne félj, és arczaiktól ne ijedj meg, mert ellenszegülő ház ez.
7Azért beszéld az én igéimet nekik, hatalán meghallgatnának, és lecsendesednének; mert boszantók.
8Te pedig, ember fia! hallgasd meg mind, a miket neked szólok, és ne légy ellenszegűlő, mint amaz ellenszegűlő ház; nyisd föl szádat és edd meg mind, a miket én neked adok.
9És látám, és ime egy kéz felém kinyujtva, melyben összehajtott könyv vala; és kiteríté azt előttem, mely be vala írva belűl és kivűl; és siralmak valának abban, és gyászének és jaj.