¹És lőn a harminczadik esztendőben, a negyedik hónap ötödikén, midőn a foglyok közt valék, Kóbár folyóvize mellett, megnyílának az egek, és láték isteni látomásokat.

²A hónap ötödikén, ez ötödik esztendeje volt Joakin király elköltözésének,

³lőn az Úr igéje Ezekiel paphoz, Búzi fiához, a kaldeusok földén, a Kóbár folyóvize mellett; és lőn ott rajta az Úr keze.

⁴És látám; és ime forgószél jöve éjszakról, és nagy felhő, és abban lobogó tűz, és körűlötte fényesség, és annak a tűznek közepette olyasmi, mint a fénylő ércz.

⁵És benne négy lelkes állat alakja, és az ábrázat rajtok emberéhez hasonlíta.

⁶Négy orczája vala egynek-egynek, és négy szárnya egynek-egynek.

⁷Lábaik egyenes lábak valának, és lábaik feje, mint a borjúlábaké, tekintetök szikrázó, mint az izzó ércz.

⁸És szárnyaik alatt emberi kezek mind a négy részről, és orczájok és szárnyok vala mind a négy részről.

⁹És össze valának foglalva szárnyaik egyiké a másikéhoz. Nem fordúlának meg, mikor menének, hanem mindenik közőlük arczczal előre megyen vala.

¹⁰Arczaik hasonlatossága pedig ez vala: emberi arcza és oroszlán-arcza mind a négynek jobb felől; azután tulok-arcza mind a négynek balfelől, és ezenkivűl sas-arcza mind a négynek.

¹¹Arczaik és szárnyaik fölűl el voltak választva; mindeniknek két szárnya egymást éré, és ketteje befödözé testeiket.

¹²És mindenik közőlük arczczal előreméne; a hová a lélek indítá, oda menének, és nem fordúlának meg, midőn menének.

¹³És a lelkes állatok alakja úgy nézett ki, mint az égő tüzes szén, s úgy látszott, mint a fáklya. A lelkes állatok között futosni látszott a tűz fényessége, és a tűzből eredő villámlás.

¹⁴És a lelkes állatok mentek és jöttek, mint a czikázó villámlás.

¹⁵És mikor e lelkes állatokat néztem, megjelenék a földön egy kerék a lelkes állatok mellett, négy arcza lévén.

¹⁶És a kerekek kinézése és azok alkotmánya, mint a tenger színe, és mind a négynek azon egy alakja vala; és úgy nézett ki azok alkotmánya, mintha a kerék közepén kerék volna.

¹⁷Mind a négy részre forogtak, de nem fordúlának vissza forgásukban.

¹⁸A kerekek talpát és magasságát rettenetes vala nézni; az egész alkotvány rakva vala szemekkel köröskörűl mind a négyen.

¹⁹És mikor jártak a lelkes állatok, hasonlóképen a kerekek is mentek azok mellett; és mikor a lelkes állatok fölemelkedtek a földről, fölemelkedtek együtt a kerekek is.

²⁰Akárhová ment a lélek, a lélek menetével a kerekek is hasonlóképen fölemelkedtek, követvén őt; mert életnek lelke vala a kerekekben.

²¹A menőkkel mentek, és az állókkal álltak, és a földtől fölemelkedettekkel, hasonlóképen fölemelkedtek a kerekek is, követvén azokat, mert életnek lelke vala a kerekekben.

²²És a lelkes állatok fejei fölött olyasmi vala, mint az égboltozat, oly kinézésű, mint a kristály, s rettenetes, és kiterjesztve fölűl azok fejei fölött.

²³A boltozat alatt pedig azok szárnyai egyenesen valának, egyik a másikat érvén; mindenik befödözé két szárnyával az ő testét, és egyenlően valának befödözve.

²⁴És hallám a szárnyak suhogását, mint a nagy vizek zúgását, mint a magasságbeli Istennek szózatát; menésök olyan vala, mint a sokaság zajongása, mint a tábor zajongása; és mikor állottak, le voltak eresztve szárnyaik.

²⁵Mert mikor szózat lőn a boltozat fölött, mely az ő fejök felett vala, megállának és leereszték szárnyaikat.

²⁶És a fejök felett levő égboltozat fölött olyasmi látszott, mint a zafirkő, királyiszékhez hasonló; és a királyiszék alkotmánya fölött emberi alak látszott.

²⁷És olyasmit láték, mint a fénylő ércz, mi tűznek látszott azon belűl köröskörűl; ágyékaitól fölfelé, és ágyékaitól lefelé; úgy látszott, mint a lobogó tűz köröskörűl,

²⁸mint a szivárvány, mikor föltűnik a felhőben esős napon; ilyennek látszott a fényesség köröskörűl.