¹És férfiak jövének hozzám Izrael vénei közől, és leülének előttem.

²És lőn az Úr beszéde énhozzám, mondván:

³Ember fia! ezek a férfiak az ő tisztátalanságukat szivökben hordozzák, és gonoszságuk botrányát orczájok elé állítják; vajjon, megkérdetvén, feleljek-e nekik?

⁴Azért szólj hozzájok, és mondd: Ezeket mondja az Úr Isten: Minden ember Izrael házából, ki tisztátalanságát szivében hordozza, és gonoszságának botrányát orczája elé állítja, és a prófétához megyen, megkérdvén általa engemet: én, az Úr, majd megfelelek annak az ő tisztátalanságai sokasága szerint;

⁵hogy megfogassék Izrael háza az ő szive által, melylyel eltávoztak éntőlem minden ő bálványaik miatt.

⁶Azért mondd Izrael házának: Ezeket mondja az Úr Isten: Térjetek meg és távozzatok el bálványaitoktól, és minden förtelmetektől fordítsátok el orczáitokat.

⁷Mert a mely ember Izrael házából és a megtértek közől, ki jövevény van Izraelben, ha elidegenűl tőlem, és bálványait szivében hordozza, és gonoszságának botrányát orczája elé állítja, és a prófétához megyen, hogy megkérdjen általa engemet: én, az Úr, majd megfelelek neki enmagam.

⁸És azon emberre szegezem orczámat, és példává teszem őt és közmondássá, és elvesztem őt népem közől; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

⁹És ha a próféta eltévelyedik, és igét szól: én, az Úr, áltattam el azon prófétát; és kinyujtom kezemet rája, és eltörlöm őt Izraelből az én népem közől.

¹⁰És viselni fogják gonoszságukat; a kérdező gonoszsága szerint leszen a próféta gonoszsága is;

¹¹hogy el ne tévelyedjék többé tőlem Izrael háza, és meg ne fertőztessék minden ő vétkével; hanem legyenek nekem népemmé, és én legyek nekik Istenök, úgymond a seregek Ura.

¹²És lőn az Úr beszéde énhozzám, mondván:

¹³Ember fia! midőn egy ország vétkezik ellenem, törvényszegést törvényszegésre halmozván, kinyujtom kezemet rája, és összetöröm kenyere botját; és éhséget bocsátok rája, és kiölöm róla az embert és barmot.

¹⁴És ha ezen három férfiú lenne is közepette, Noé, Dániel és Jób, ők igazságuk által (csak) saját lelkeiket szabadítanák meg, úgymond a seregek Ura.

¹⁵Midőn igen gonosz vadakat hozok a földre, hogy elpusztítsam azt, és út nélkülivé leszen az, mivel nincsen azon járó a vadak miatt,

¹⁶ha a három férfiú lenne is azon, élek én! úgymond az Úr Isten, hogy sem fiaikat, sem leányaikat nem szabadítanák meg, hanem csak ők szabadúlnának meg, a föld pedig elpusztúl.

¹⁷Vagy ha fegyvert hozok azon földre, és mondom a fegyvernek: Menj át a földön! és kiölöm arról az embert és barmot,

¹⁸és e három férfiú lenne közepette, élek én! úgymond az Úr Isten, nem szabadítanák meg fiaikat sem leányaikat, hanem csak önmagok szabadúlnának meg.

¹⁹Ha pedig mirígyhalált bocsátok azon földre, és kiöntöm rája haragomat vérontással, hogy elvegyem arról az embert és barmot:

²⁰ha Noé és Dániel és Jób lenne is közepette, élek én! úgymond az Úr Isten, hogy sem fiút, sem leányt nem szabadítanának meg, hanem csak ők saját igazságuk által szabadítanák meg lelkeiket.

²¹Azonban ezeket mondja az Úr Isten: Hogyha az én négy veszedelmes itéletemet, a fegyvert és éhséget, a gonosz vadakat és mirígyhalált bocsátom is Jerusalemre, hogy kiöljem belőle az embert és barmot:

²²mindazáltal hagyatnak majd benne, kik megszabadítják fiaikat és leányaikat; ime azok hozzátok bemennek, és meglátjátok útjokat és találmányaikat, és megvigasztalódtok a veszedelem fölött, melyet Jerusalemre hoztam, mindazok fölött, miket rája halmoztam.

²³És vigasztalástokra lesznek, mikor meglátjátok útjokat és találmányaikat; és megismeritek, hogy nem hiába cselekedtem mindazt, mit rajta cselekedtem, úgymond az Úr Isten.