¹És lőn az Úr beszéde énhozzám, mondván:

²Ember fia! jövendölj Izrael prófétái ellen, kik jósolnak, és mondjad az ő szivökből jóslóknak: Hallgassátok az Úr igéjét.

³Ezeket mondja az Úr Isten: Jaj a balgatag prófétáknak, kik saját lelköket követik, és semmit sem látnak.

⁴Mint a pusztában a rókák, olyanok a te prófétáid, Izrael!

⁵Nem keltetek föl ellenállásra, és nem lettetek védfalúl Izrael házáért, hogy a harczot megálljátok az Úr napján.

⁶Hiúságokat látnak, és hazudságot jövendölnek, mondván: Az Úr mondja! holott az Úr nem küldötte őket; és megátalkodva erősítik a beszédet.

⁷Vajjon nem hiábavaló látomást láttok-e, és nem hazug jövendölést szóltok-e? Ti azt mondjátok: Az Úr mondja! holott én nem szólottam.

⁸Azért ezeket mondja az Úr Isten: Mivel hiúságokat szóltatok, és hazudságot láttatok: azért ime én ellenetek állok, úgymond az Úr Isten;

⁹és kezem a próféták ellen leszen, kik hiúságokat látnak, és hazudságot jövendölnek; az én népem tanácsában nem lesznek ők, és Izrael házának jegyzékébe nem iratnak, sem Izrael földére be nem mennek; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten;

¹⁰azért, hogy megcsalták az én népemet, mondván: Békeség! és nincs békeség. S ez falat épít, azok pedig polyva nélkül való sárral tapasztják azt.

¹¹Mondd meg azoknak, kik vegyíték nélkül tapasztanak, hogy eldől az; mert áradó zápor leszen; és onnanfelől igen nagy jégesőt adok és romboló forgószelet.

¹²És ime midőn eldől a fal, vajjon nem mondják-e nektek: Hol vagyon a tapasz, melyet tapasztottatok?

¹³Azért ezeket mondja az Úr Isten: Förgeteget bocsátok boszúságomban, és áradó zápor leszen búsulásomban, és nagy jégeső az én haragomban végpusztításra.

¹⁴És elbontom a falat, melyet vegyíték nélkül tapasztottatok, és földig lerontom azt, és ki fog tűnni alapja; és eldől az, és elpusztúl (a tapasztó) annak közepette; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

¹⁵És kitöltöm boszúságomat a falon és azokon, kik azt vegyíték nélkül tapasztják, és azt mondom nektek: Nincs a fal, és kik azt tapasztják, nincsenek többé,

¹⁶Izrael prófétái, kik Jerusalemnek prófétálnak, és a békeség látomását látják őneki; holott nincs békeség, úgymond az Úr Isten.

¹⁷És te, ember fia! fordítsd orczádat a te néped leányai ellen, kik az ő szivökből jósolnak, és jövendölj ellenök,

¹⁸és mondd: Ezeket mondja az Úr Isten: Jaj azoknak, kik vánkoskákat varrnak minden kéz könyöke alá, és vánkosokat csinálnak minden korbeliek feje alá, a lelkek megfogására; és mikor megfogják az én népem lelkeit, életet igérnek azoknak.

¹⁹Gyalázattal illetnek engem az én népem előtt egy marok árpáért és egy darab kenyérért, úgy hogy megölik a lelkeket, melyeknek nem kellene meghalni; és életben hagyják a lelkeket, melyeknek nem kellene élni, hazudván az én népemnek, mely elhiszi a hazudságokat.

²⁰Azért ezeket mondja az Úr Isten: Ime én a ti vánkoskátok ellen vagyok, melyekkel ti fogdossátok a lelkeket, mint a szárnyasokat; és elszakasztom azokat karjaitokról, és elbocsátom a lelkeket, melyeket ti megfogtok, a lelkeket, hogy elröpüljenek.

²¹És összeszaggatom vánkosaitokat, és megszabadítom az én népemet kezeitekből, és nem lesznek többé kezeitekben martalékúl; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

²²Azért, hogy megszomorítottátok az igaznak szivét hazudsággal, kit én meg nem szomorítottam; és megerősítettétek az istentelen kezeit, hogy meg ne térjen gonosz útjáról és éljen:

²³azért a hiábavaló látomásoknak és a jóslatoknak vége lesz, és kiszabadítom népemet kezeitekből; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.