¹És lőn az Úr beszéde énhozzám, mondván:

²Ember fia! mi leszen a szőllő fájából a berkek minden egyéb fájához képest, melyek az erdők fiai között vannak?

³Vajjon vétetik-e abból fa, hogy valami eszköz legyen, vagy csinálnak-e abból szeget, hogy valami edény függjön azon?

⁴Ime a tűznek adatik eledelűl. S miután a tűz mind a két végét megemésztette, és közepe is hamuvá lett, vajjon használható leszen-e valamire?

⁵Még mikor egész volt sem lehetett használni műszernek, mennyivel kevésbbé, midőn azt a tűz megemésztette és megégette? nem leszen abból semmi műszer.

⁶Azért ezeket mondja az Úr Isten: A mint a szőllő fáját az erdő fái között a tűznek adtam megemésztésre, úgy adom Jerusalem lakóit.

⁷És ellenök fordítom orczámat, s egy tűzből menekedvén, más tűz emészti meg őket; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, midőn orczámat ellenök fordítom,

⁸és a földet járatlanná és pusztává teszem, azért, hogy vétkesek voltak, úgymond az Úr Isten.