¹Annakokáért a tizenkettedik hónak, melyet már előbb Ádárnak hivatni mondottunk, tizenharmadik napján, mikor minden zsidóknak végveszedelem készíttetik vala, és ellenségeik vért szomjazának, megfordulván a dolog, a zsidók kezdének felsők lenni, és boszút állani ellenségeiken.

²És egybegyűlének minden városokban falukban és helyeken, hogy kezeiket kinyujtsák ellenségeik és üldözőik ellen. És senki sem mere ellenök állani, mivelhogy az ő nagyvoltuk félelme minden népeket áthatott vala.

³Mert a tartományok bírái is és fejedelmei és helytartói, és minden méltóság, mely minden helyen és dologban előljáró vala, fölmagasztalák a zsidókat Mardokeustól féltökben,

⁴kiről tudták, hogy a palota fejedelme és igen hatalmas; és az ő nevének híre naponkint növekedik és mindenek szájában forog vala.

⁵A zsidók tehát megverék ellenségeiket nagy csapással, és megölék őket, visszafizetvén azoknak, a mit nekik akartak cselekedni,

⁶elannyira, hogy Szúzanban is ötszáz férfiút ölének meg, az ágági Ámánnak, a zsidók ellenségének tíz fián kivűl, kiknek nevei ezek:

⁷Farszandata és Delfon, Eszfata

⁸és Forata, Adalia és Aridata,

⁹Fermeszta és Arizai, Aridai és Jezata.

¹⁰Kiket miután megöltek, vagyonuk ragadmányait nem akarák illetni.

¹¹És azok száma, kik megölettek vala Szúzanban, mindjárt a királyhoz viteték.

¹²Ki mondá a királynénak: Szúzan városában ötszáz férfiút öltek meg a zsidók és Ámánnak tíz fiát: mit vélsz, minő öldöklést vittek véghez minden tartományban? Mit kivánsz többet, és mit akarsz, hogy tétetni parancsoljak?

¹³Felelé neki amaz: Ha tetszik a királynak, adassék hatalom a zsidóknak, hogy a mint ma cselekedtek Szúzanban, úgy cselekedjenek holnap is, és Ámán tíz fiát függesszék akasztófákra.

¹⁴És megparancsolá a király, hogy úgy legyen. És Szúzanban azonnal fenn függe a parancs, és Ámán tíz fia fölakasztaték.

¹⁵És egybegyűlvén a zsidók Ádár havának tizennegyedik napján, megölének Szúzanban háromszáz férfiút; de azok vagyonát nem ragadák el tőlök.

¹⁶De minden tartományban is, melyek a király uralma alatt valának, életökért feltámadának a zsidók, megölvén ellenségeiket és üldözőiket, elannyira, hogy hetvenötezerre mentek a megöltek, és senki az ő vagyonukból semmit sem illetett.

¹⁷Ádár havának pedig tizenharmadik napja volt első az öldöklésre mindeneknél, és tizennegyedik napján szűntek meg az öldökléstől; melyet ünnepűl rendeltek, hogy azon minden időben azután vendégséget, örömet és lakomát tartsanak.

¹⁸Azok pedig, kik Szúzan városában cselekedték vala az öldöklést, azon hónap tizenharmadik és tizennegyedik napján vivék véghez az öldöklést; tizenötödik napján pedig megszűnének az öldökléstől. És azért azon napot rendelék a lakoma és vigaság ünnepének.

¹⁹Azon zsidók pedig, kik kerítetlen városokban és falukban laknak vala, Ádár havának tizennegyedik napját rendelék lakoma és öröm napjáúl, úgy, hogy vígadjanak azon és küldjenek egymásnak részeket a lakomákból és étkekből.

²⁰Mindezeket megírá Mardokeus, és irásba foglalva, elküldé a zsidóknak, kik a király minden tartományaiban laknak vala, mind a közel, mind a távol levőknek:

²¹hogy Ádár havának tizennegyedik és tizenötödik napját ünnep gyanánt vegyék be, és az évnek fordultával mindenkor fényes tisztelettel ünnepeljék;

²²mert azon napokon állottak boszút a zsidók ellenségeiken, és a siralom és bánat vigaságra és örömre fordúlt; és hogy azok vigaság és lakoma napjai legyenek, és küldjenek egymásnak részeket az étkekből, és a szegényeknek ajándékokat adjanak.

²³És bevevék a zsidók ünnepélyes rendtartásúl mind, a miket az időben kezdettek vala cselekedni, és a miket Mardokeus parancsolt levelek által, hogy meglegyenek.

²⁴Mert Ámán, Amadati fia, Ágág nemzetségéből, a zsidók ellensége és gyűlölője gonoszt gondolt ellenök, hogy őket megölje és eltörölje, és furt vete, mi a mi nyelvünkön sorsnak értelmeztetik.

²⁵És azután beméne Eszter a királyhoz, könyörögvén, hogy annak törekvései a király levelei által semmisíttessenek meg, és a gonosz, melyet a zsidók ellen gondolt vala, fejére térjen vissza. Végezetre mind magát, mind fiait keresztre függeszték.

²⁶És az időtől ama napok furim- azaz, sorsokéinak neveztetnek, azért, hogy fur, azaz, sors vettetett az edénybe. És mind a mik történtek, e levélben, azaz, e könyvben foglaltatnak,

²⁷mind a miket szenvedtek, és a mik azután megváltoztak. A zsidók magokra vevék és ivadékukra és mindazokra, kik az ő vallásukhoz akartak csatlakozni: hogy senkinek se legyen szabad e két napot ünneplés nélkül eltölteni; a mint ezt az írás bizonyítja, és bizonyos idők kivánnak minden esztendő fordultával.

²⁸Ezek a napok, melyeket soha semmi feledékenység el ne töröljön, és minden nemzedéken át az egész világon levő tartományok mind megüljenek, és csak egy város se legyen, melyben a furim, azaz, sorsok napjai ne tartassanak a zsidóktól és az ő ivadékuktól, mely ezen szertartásokra köteles.

²⁹És irának Eszter királyné, Abihail leánya, és a zsidó Mardokeus más levelet is, hogy ez a nap ezután határozottan ünnepűl rendeltessék.

³⁰És elküldének minden zsidókhoz, kik Asvérus király százhuszonhét tartományában laknak vala, hogy békeségben legyenek és hűségben maradjanak,

³¹megtartván a sorsok napjait, és annak idejében örömmel ünnepeljenek, a mint Mardokeus és Eszter rendelték vala; és fogadást tőnek, hogy megtartják ők és ivadékuk a böjtöket és kiáltásokat és a sorsok napjait,

³²és mindeneket, a mik e könyv, mely Eszterének hivatik, történetében foglaltatnak.