¹Asvérus király pedig az egész földet és a tenger minden szigeteit adózókká tevé.

²Kinek erőssége és uralma, méltósága és dicsősége, mellyel fölmagasztalta Mardokeust, megiratott a médusok és persák könyveiben;

³és mimódon volt a zsidó nemzetségből való Mardokeus második Asvérus király után, és nagy a zsidóknál, és kedves az ő atyjafiai sokaságánál, javát keresvén népének, és azokat szólván, mik az ő fajának békeségéhez tartoztanak.

⁴És mondá Mardokeus: Az Istentől lettek ezek.

⁵Emlékezem ugyanezeket jelentő álmomról, melyet láttam vala, és azokból semmi sem múlt el.

⁶A kicsiny kút, mely folyóvá növekedék és világossággá és nappá változék, és igen sok vizzé árada, Eszter, kit a király feleségűl vőn, és királynévá tőn.

⁷A két sárkány pedig én vagyok és Ámán.

⁸A nemzetek, melyek egybegyűltek vala, azok, kik igyekeztek eltörleni a zsidók nevét.

⁹Az én nemzetem pedig, Izrael, ki az Úrhoz kiálta, és az Úr megszabadítá az ő népét és megmente minket minden gonosztól, és nagy jeleket, és csodákat tőn a pogányok között.

¹⁰És megparancsolá, hogy két sors legyen, egyik az Isten népeé, és a másik minden pogányoké.

¹¹És mind a két sors a már előbb elrendelt napra az Isten elé jöve minden nemzetre nézve.

¹²És az Úr megemlékezék az ő népéről és könyörűle örökségén.

¹³És megtartatnak ezen napok Ádár havában, azon hónak tizennegyedik és tizenötödik napján, minden gonddal és örömmel az egybesereglett nép gyülekezetében, azután Izrael népének minden nemzedékében.