¹Ptolomeus és Kleopatra országlásának negyedik esztendejében, Dosziteus, ki magát papnak és levita nemzetségből valónak mondá, és az ő fia, Ptolomeus, hozák a furim e levelét, és azt mondák, hogy azt Liszimakus, Ptolomeus fia fordítá Jerusalemben.

²A nagy Artaxerxes országlásának második esztendejében, Nizan havának első napján, álmot láta Mardokeus, Jairi fia, ki Szemei fia, ki Cisz fia vala Benjamin nemzetségéből.

³a zsidó férfiú, Szúzan városában lakó főember, a királyi udvar elsői között.

⁴Vala pedig ő azon foglyok közől, kiket elvitt volt Nabukodonozor, Babilon királya, Jerusalemből, Jekoniással, Júda királyával.

⁵És ez volt az ő álma: Jelentkezének szózatok és zajongások, mennydörgések és földrengések és zűrzavar a földön;

⁶és ime két nagy sárkány, harczra készek egymás ellen.

⁷Melyek kiáltására minden nemzetek fölindulának, hogy hadakozzanak az igazak nemzete ellen.

⁸És az a sötétség és veszedelem, a háborúság és szorongatás napja vala, és igen nagy félelem vala a földön.

⁹És megháboríttaték a veszedelmétől félő és halálra szánt igazak nemzete.

¹⁰És az Istenhez kiáltának; és azok kiáltozása alatt egy kis kút igen nagy folyóvá növekedék, és igen sok vízzé árada.

¹¹Világosság és nap támada föl, és az alázatosak felmagasztaltattak, és megemészték a dicsőket.

¹²Mit midőn látott Mardokeus, fölkelvén az ágyból, gondolkodik vala, mit akar az Isten mívelni; és igen elméjében tartá, kivánván tudni, mit jelent az álom.