¹Azon nap Asvérus király Eszter királynénak adá Ámán, a zsidók ellensége házát, és Mardokeus a király színe elé méne, mert megvallá neki Eszter, hogy ő nagybátyja.

²És a király vevé a gyürűt, melyet Ámántól elvétetett vala, és Mardokeusnak adá. Eszter pedig fővé tevé Mardokeust háza fölött.

³Ezekkel sem elégedvén meg, a király lábaihoz borúla és síra, és szólván neki, könyörge, hogy az ágági Ámán gonoszságát és igen gonosz cseleit, melyeket a zsidók ellen kigondolt vala, tétesse semmivé.

⁴Amaz pedig szokás szerint az aranypálczát kinyujtá kezével, mi a kegyelem jelét mutatá, és ő fölkelvén, eléje álla,

⁵és mondá: Ha tetszik a királynak, és ha kedvet találtam előtte, és könyörgésem nem látszik ellene lenni, kérem, hogy Ámánnak, a zsidók incselkedőjének és ellenségének régi levelei, melyekkel őket a király minden tartományaiban elvesztetni parancsolta, új levelekkel váltassanak föl.

⁶Mert hogyan viselhetném el népem halálát és megöletését?

⁷És felelé Asvérus király Eszter királynénak és a zsidó Mardokeusnak: Ámán házát Eszternek engedtem, és őt keresztre akasztattam, mivel kezét merte vetni a zsidókra.

⁸Irjatok tehát a zsidóknak, a mint nektek tetszik, a király nevében, megpecsételvén a leveleket gyürűmmel. Mert szokás vala, hogy a leveleknek, melyek a király nevében küldettek és gyürűjével voltak megpecsételve, senki ne merjen ellenmondani.

⁹És eléhiván a királynak levél- és könyviróit, (vala pedig a harmadik hónak ideje, mely Szibannak neveztetik), annak huszonharmadik napján levelek irattak, a mint Mardokeus akarta, a zsidókhoz és fejedelmekhez, a helytartókhoz és bírákhoz, kik a száz huszonhét tartomány fölött valának, Indiától Szerecsenországig, mindenik tartomány és nép nyelve és betűje szerint, és a zsidókhoz, a mint olvashatják és hallhatják vala.

¹⁰És a levelek, melyek a király nevében küldettek, az ő gyürűjével valának megpecsételve, és elküldetének a lovasfutároktól, kik minden tartományba elnyargalának, hogy a régi leveleknek új hirekkel vegyék elejét.

¹¹Kiknek megparancsolá a király, hogy menjenek a zsidókhoz minden városba, és parancsolják őket egybegyűlni, hogy életöket oltalmazzák, és minden ellenségöket feleségestűl, gyermekestűl és minden háznépestűl öljék meg és töröljék el, s azok zsákmányait ragadozzák el.

¹²És egy nap rendelteték a boszúállásra minden tartományban, azaz, a tizenkettedik hónak, Ádárnak tizenharmadik napja.

¹³És a levélnek tartalma ez volt, hogy minden földön és népeknél, melyek Asvérus király uralma alatt valának, tudva legyen, hogy a zsidók készek boszút állani ellenségeiken.

¹⁴És kimenének gyors lovasfutárok, elvivén a rendelést, és a király parancsa fenn függe Szúzanban.

¹⁵Mardokeus pedig a palotából és a király színe elől kimenvén, a királyi ruhákban fénylik vala, tudniillik kék és égszinűekben, fején aranykoronát viselvén, és selyem s bibor palástba lévén öltözve. És az egész város vígada és örűle.

¹⁶A zsidóknak pedig új világosság látszék támadni, öröm, tisztelet és vigaság.

¹⁷Minden népeknél, városokban és tartományokban, a hová csak a király parancsai eljutottak, csodálatos vigaság, és vendégség, lakoma és ünnepnap lőn, elannyira, hogy sokan a másféle nemzetűek és vallásbeliek az ő vallásukhoz és szertartásaikhoz térének. Mert a zsidónévnek nagy félelme szállott vala mindenekre.