¹Ezek igy történvén, miután Asvérus király haragja lecsendesedett, megemlékezék Vasztiról, és a mit cselekedett, vagy a mit szenvedett.

²És mondák a király szolgái és udvarlói: Kerestessenek a királynak szép szűz leányzók,

³és küldessenek el, a kik megszemléljék minden tartományban a szép szűz leányzókat, és hozzák őket Szúzan városába, és adják azokat az asszonyok házába. Egeus udvari tiszt keze alá, ki gondviselője és őrzője a királyi asszonyoknak; hogy nyerjenek asszonyi ékességeket és egyebet, a mi szükséges;

⁴és a melyik mindnyájok közől tetszeni fog a király szemeinek, az legyen királyné Vaszti helyett. Tetszék a királynak e beszéd; és meghagyá, hogy úgy legyen, a mint mondották vala.

⁵Egy Mardokeus nevű zsidó férfiú vala Szúzan városában, ki Jair fia, ki Szemei fia, ki Cisz fia, Benjamin törzsökéből.

⁶ki elvitetett vala Jerusalemből az időben, melyben Jekoniást, Júda királyát Nabukodonozor, Babilon királya elvitte volt.

⁷Ez gyámatyja vala az ő atyjafia leányának, Edisszának, ki más néven Eszternek hivatik vala; mert mind a két szülőjét elvesztette volt, és igen szép és ékes ábrázatú vala. És miután meghalt atyja és anyja, Mardokeus őt leányává fogadá.

⁸Mikor tehát híre ment a király parancsának, és sok szép szűz hozatott Szúzanba, és Egeus udvari tiszt kezéhez adatott: a többi leányzók között Eszter is kezéhez adaték, hogy az asszonyok számában tartassék.

⁹Ez megtetszék neki és kedvet talála az ő színe előtt. És parancsola egy udvari szolgának, hogy siessen az asszonyi ékességgel, és adja ki neki az ő részeit és hét igen szép leányzót a király házából; és mind őt, mind leányait ékesítse és csinosítsa fel.

¹⁰Ő pedig nem akará neki megjelenteni az ő nemzetét és hazáját; mert Mardokeus megparancsolta vala neki, hogy e dologról teljességgel hallgasson.

¹¹Ki naponként járkál vala a ház tornácza előtt, melyben a válogatott szűzek tartattak, gondját viselvén Eszter szerencséjének, és tudni akarván, mi történik vele.

¹²Midőn pedig eljött mindegyik leányzónak ideje rendszerint, hogy bemenjenek a királyhoz, – végbevitetvén minden, a mi az asszonyok ékesítéséhez tartozott, tizenkét hónap elforgása alatt, úgyhogy hat hónapig mirrhaolajjal kenettek, és más hatig némely festékeket és fűszereket használtak, –

¹³a királyhoz bemenők, a mit ékesítésökre csak kivántak, mind megnyerék, és tetszésök szerint fölékesítve mentek vala az asszonyok szobájából a király kamarájába.

¹⁴És a ki estve bement, reggel kijöve, és onnét más házba viteték, mely Szúzagazi udvaritiszt keze alatt vala, ki a király ágyasainak gondviselője volt; és nem vala szabadsága a királyhoz többé visszamenni, hanem csak ha a király akarta, és őt név szerint parancsolta eljőni.

¹⁵Elfolyván pedig az idő rendszerint, közel vala a nap, melyen a királyhoz be kelle menni Eszternek, ki Abihailnak, Mardokeus atyjafiának leánya volt, s kit ő leányává fogadott. Nem keresé ő az ékességeket, hanem a miket Egeus udvaritiszt, a szűzek őrzője akart, azokat adá neki ékességűl. Mert igen gyönyörű vala és hihetetlen szépségű, mindenek szemében kedvesnek és szeretetre méltónak látszott.

¹⁶Elviteték tehát Asvérus király kamarájába a tizedik hónapban, mely Tebetnek neveztetik, országlása hetedik esztendejében.

¹⁷És a király jobban megszereté őt mind a többi asszonyoknál, és kedvet és kegyességet talála előtte minden asszonyok fölött, és a királyi koronát fejére tevé, és Vaszti helyett királynévá emelé őt.

¹⁸És igen nagyszerű lakomát parancsola készíttetni minden fejedelmeinek és szolgáinak, Eszter házasságára és menyekzőjére. És nyugalmat ada minden tartománynak, és ajándékokat oszta fejedelmi méltóságához képest.

¹⁹És midőn másodszor kerestettek szüzek és egybegyűjtettek, Mardokeus a király ajtajánál ül vala.

²⁰Eszter pedig még sem jelentette ki hazáját és népét az ő parancsa szerint; mert a mit ő parancsolt, megtartá Eszter, és mindent úgy cselekvék, mint azon időben szokott, midőn őt még kis korában nevelte vala.

²¹Az időben tehát, midőn Mardokeus a király ajtajánál ül vala, megharaguvának Bagatán és Táres, a király két udvaritisztjei, kik ajtónállók valának, és a palota első küszöbén ültenek; és a király ellen akarának támadni és őt megölni.

²²Ez nem volt titok Mardokeus előtt, ki mindjárt hirűl adá Eszter királynénak, ez pedig a királynak, Mardokeus nevével, ki a dolgot neki megmondotta vala.

²³Mi megvizsgáltatván, s úgy találtatván: mind a kettő akasztófára függeszteték. S ez a történet irásba foglaltaték és krónikába téteték.