¹Asvérus napjaiban, ki Indiától Szerecsenországig százhuszonhét tartományon országlott,

²midőn országának királyiszékébe ült, Szúzan vala országának fővárosa.

³Uralkodása harmadik esztendejében tehát nagy lakomát szerze minden fejedelmeinek és szolgáinak, a persák erőseinek és a médusok nemeseinek és a tartományok helytartóinak maga előtt,

⁴sok ideig, tudniillik száz és nyolczvan napig: hogy megmutassa az ő országa dicsőségének gazdagságait, és hatalmassága nagyvoltát és fényességét.

⁵És mikor elteltek a lakoma napjai, meghívá az egész népet, mely Szúzanban találtatik vala, kicsinytől nagyig; és lakomát parancsola készíttetni hét napig a kert tornáczában, és az erdő előtt, mely királyi ékességgel és kézzel vala ültetve.

⁶És mindenfelől égszín, vörös és kék kárpitok függének, vörös selyemből és bíborból készűlt köteleken tartatva, melyek elefántcsont-karikákon lévén átvonva, márványkő oszlopokról függenek vala. Arany és ezüst ágyak is valának elrendelve a smaragddal és márványnyal kirakott kövezeten, melyet csodás különféleséggel ékesitett föl a képirás.

⁷A hivatalosak pedig aranypoharakból ittak, és külön különféle edényekben vitettek be az étkek; bort is, mint a királyi méltósághoz illik vala, bőven és igen jót adának.

⁸És nem volt, ki akarata ellen késztetne valakit az ivásra, hanem a mint a király végezte, mindenik asztalhoz gondviselőt rendelvén fejedelmei közől, hogy kiki azt vegye, a mit akar.

⁹Vaszti királyné is lakomát szerze az asszonyoknak a palotában, hol Asvérus király szokott vala lakni.

¹⁰És hetedik napon, mikor a király vigabb volt és a sok ital után fölhevűlt a bortól, megparancsolá Maumamnak és Bazatának, Harbonának és Bagatának, Abgatának és Zetarnak és Karkásnak, a hét udvari tisztnek, kik szine előtt szolgálnak vala,

¹¹hozzák be Vaszti királynét a király elé, koronát tévén fejére, hogy megmutassa minden népeknek és fejedelmeknek az ő szépségét, mert igen szép vala.

¹²De ő nem akara, és a király parancsát, melyet az udvari tisztek által parancsolt vala, megvetvén, nem méne el. Azért megharaguván a király és nagy boszúságra gerjedvén,

¹³megkérdé a bölcseket, kik királyi szokás szerint mindenkor nála valának, és azok tanácsából cselekszik vala mindeneket, mert tudják vala a törvényeket és a régiek rendeléseit:

¹⁴(elsők és legközelebbiek valának pedig Karszéna és Szétar, Admata és Tarzis, Mares és Marszana és Mamukán, a persák és médusok hét fejedelmei, kik láták a király orczáját, és elsők szoktak ülni utána)

¹⁵minő itélet alá esik Vaszti királyné, ki Asvérus parancsát, melyet az udvari tisztek által parancsolt vala, nem akarta megcselekedni?

¹⁶És felelé Mamukán a király és fejedelmek hallatára: Nemcsak a királyt sértette meg Vaszti királyné, hanem mind a népeket és fejedelmeket is, kik Asvérus király minden tartományaiban vannak.

¹⁷Mert híre megy a királyné cselekedetének minden asszonyokhoz, hogy megvessék férjeiket és azt mondják: Asvérus király megparancsolá, hogy Vaszti királyné menjen be hozzá, és ő nem akara;

¹⁸s e példa után a persák és médusok fejedelmeinek minden feleségei kevésre becsülik majd a férjek parancsait: annakokáért méltó a király boszankodása.

¹⁹Ha neked tetszik, végzés menjen ki tőled, és irassék meg a persák és médusok törvénye szerint, melyet áthágni nem szabad: hogy Vaszti többé ne menjen be a királyhoz, hanem az ő királyságát más nyerje el, ki jobb nálánál;

²⁰és ez tartományaidnak egész birodalmában (mely igen széles) hirdettessék ki, hogy mind a nagyok, mind a kicsinyek feleségei tiszteletet tegyenek férjeiknek.

²¹Tetszék az ő tanácsa a királynak és fejedelmeknek; és a király Mamukán tanácsa szerint cselekvék,

²²és leveleket külde országának minden tartományaiba, a mint minden nemzet hallhatja és olvashatja vala, különféle nyelveken és irással: hogy a férfiak a fők és nagyobbak házaikban; és ezt minden nép között kihirdetteté.