¹Eszter királyné is az Úrhoz folyamodék, félvén a veszedelemtől, mely előtte vala.

²És letévén a királyi ruhákat, síráshoz és kesergéshez illő öltözetet vőn magára, és a különféle kenetek helyett, hamuval és sárral hinté be fejét, és az ő testét böjtökkel alázá meg, és minden helyet, hol azelőtt vigadni szokott vala, hajszaggatással tölte be.

³És könyörög vala Izrael Ura- Istenéhez, mondván: Én Uram! ki egyedűl vagy a mi Királyunk, segélj meg engem, egyedűllevőt, kinek tekivüled senki más segítője nincsen.

⁴Az én veszedelmem kezeimnél vagyon.

⁵Hallottam atyámtól, hogy te, Uram, kiválasztottad Izraelt minden nemzetekből, és atyáinkat minden eldődeik közől, hogy mindenkoron örökségűl bírjad; és úgy cselekedtél velök, mint szólottál.

⁶Vétkeztünk színed előtt, és azért adtál minket ellenségeink kezébe,

⁷mert azok Isteneit tiszteltük. Igaz vagy, Uram!

⁸És most nem elég nekik, hogy igen kemény szolgasággal nyomnak el minket, hanem kezök erejét a bálványok hatalmának tulajdonítván,

⁹meg akarják változtatni igéreteidet, és eltörleni a te örökségedet, és bezárni a téged dicsérők száját, és eloltani a te templomod és oltárod dicsőségét;

¹⁰hogy fölnyissák a pogányok száját, és dicsérjék a bálványok erejét, és hirdessék a testi királyt mindörökké.

¹¹Ne add, Uram, a te királyi pálczádat azoknak, kik nincsenek; hogy ne nevessenek a mi romlásunkon, hanem fordítsd rájok az ő tanácsukat, és azt, ki rajtunk kegyetlenkedni kezdett, veszítsd el.

¹²Emlékezzél meg, Uram! és mutasd meg nekünk magadat a mi szorongatásunk idején, és adj nekem bátorságot, Uram! istenek és minden hatalmasságok Királya!

¹³Adj ékes beszédet számba az oroszlán színe előtt, és fordítsd az ő szivét ellenségünk gyülölésére, hogy ő is elveszszen, a többi is, kik vele egyetértenek.

¹⁴Minket pedig szabadíts meg a te kezeddel, és segélj meg engem, kinek semmi más segítsége nincs, hanem csak te, Uram! ki mindenről tudomással birsz,

¹⁵és tudod, hogy gyűlölöm a gonoszok dicsőségét, és utálom a körűlmetéletlenek és minden idegennek ágyasházát.

¹⁶Te tudod szükségemet, hogy gyűlölöm a kevélység és dicsőségem jelét, mely fejemen vagyon megjelenésem napjain, és utálom azt, mint a havivérben levőnek ruháját, és hogy nem viselem az én csendességem napjain,

¹⁷és nem ettem Ámán asztalánál, nem is tetszett nekem a király lakomája, és nem ittam az áldozatok borát,

¹⁸és soha nem vigadott a te szolgálód, mióta idehozattam, a jelen napig, hanem csak tebenned, Uram, Ábrahám Istene!

¹⁹Mindenek fölött erős Isten! hallgasd meg azok szavát, kiknek semmi más reményök nincsen; és szabadíts meg minket a gonoszok kezéből, és ments meg engem az én félelmemből.