¹Artaxerxes, a nagy király, Indiától Szerecsenországig, százhuszonhét tartomány fejedelmeinek és vezéreinek, kik az ő uralma alatt vannak, üdvözletet!

²Midőn sok nemzetnek parancsolván, az egész világot uralmam alá hajtottam, semmiképen nem akartam a hatalom nagyvoltával visszaélni, hanem kegyességgel és szelidséggel kormányozni az alattam valókat, hogy életöket minden rettegés nélkül csendességben töltvén, minden halandótól kivánt békeségben legyenek.

³Megkérdezvén pedig tanácsosaimtól, mimódon teljesűlhetne ez: egy Ámán nevű, ki bölcseséggel és hűséggel a többit fölülhaladta, és a király után második vala,

⁴jelenté nekem, hogy az egész föld kerekségén egy nép van elszéledve, mely új törvényekkel él, és minden nemzetek szokása ellen cselekedvén, a királyok parancsait megveti, és minden nemzetek egyességét visszavonásával fölbontja.

⁵Mit midőn megértettünk, látván, hogy egy pártos nemzet mindennemű emberek ellen gonosz törvényekkel él, és a mi parancsaink ellen jár, és háborgatja az alattunk való tartományok békéjét és egységét:

⁶meghagytuk, hogy a kiket csak kimutat Ámán, ki minden tartományok előljárója és második a király után, és kit atyánk helyett tisztelünk, azok feleségeikkel és gyermekeikkel együtt töröltessenek el az ő ellenségeiktől, és senki rajtok ne könyörűljön, e jelen esztendő tizenkettedik havának, Ádárnak tizennegyedik napján;

⁷hogy a gonosz emberek egy napon poklokra szállván, adják meg birodalmunknak békeségét, melyet megháborítottak vala.

⁸Mardokeus pedig könyörge az Úrhoz, megemlékezvén minden ő cselekedeteiről,

⁹és mondá: Uram, Uram, mindenható Király! mert mindenek a te birodalmadban vannak helyezve, és nincs, a ki akaratod ellen állhasson, ha eltökéled megszabadítani Izraelt.

¹⁰Te teremtetted az eget és földet és mind, a mi az ég kerekségében foglaltatik.

¹¹Mindenek ura vagy, és nincs, a ki ellenálljon fölségednek.

¹²Mindeneket ismersz és tudod, hogy nem kevélységből és gyalázásból, s nem valami dicsvágyból cselekedtem azt, hogy nem imádtam a kevélységes Ámánt,

¹³(mert Izrael szabadulásaért az ő lábai nyomdokait is örömest kész volnék megcsókolni),

¹⁴hanem féltem, nehogy az én Istenem tiszteletét embernek adjam, s nehogy valakit imádjak az én Istenemen kivűl.

¹⁵És most, Uram Királyom, Ábrahám Istene! könyörűlj a te népeden, mert ellenségeink el akarnak minket veszteni, és örökségedet eltörleni.

¹⁶Ne utáld meg a te örökségedet, melyet Egyiptomból váltottál meg magadnak.

¹⁷Hallgasd meg könyörgésemet, és légy kegyelmes a te sorsodhoz és köteledhez; és fordítsd örömre siralmunkat, hogy élvén, dicsérjük, Uram, a te nevedet, és a téged dicsérők száját be ne zárjad.

¹⁸Az egész Izrael is egy értelemmel és könyörgéssel kiálta, az Úrhoz mivelhogy bizonyos halál vala rájok következendő.