¹Boldizsár király nagy lakomát szerze ezer föemberének; és kiki életkora szerint iszik vala.

²És megborosodván, parancsolá, hogy hozassanak elé az arany és ezüst edények, melyeket atyja, Nabukodonozor elvitt vala a templomból, mely Jerusalemben volt, hogy igyanak azokból a király és főemberei, az ő feleségei és ágyasai.

³Eléhozatának tehát az arany és ezüst edények, melyeket elvitt vala a templomból, mely Jerusalemben volt; és ivának azokból a király és főemberei, az ő feleségei és ágyasai.

⁴Ivák a bort, és dicsérék az aranyból, ezüstből és rézből, a vasból, fából és kőből való isteneiket.

⁵Azon órában mint egy iró emberi kéznek ujjai tűnének föl a gyertyatartó ellenében a királyi palota falán; és a király nézi vala az iró kéznek ujjait.

⁶Akkor a király orczája elváltozék, és gondolatai úgy megrettenték őt, hogy veséinek erei ellankadának, és térdei egymáshoz verődének.

⁷Azonnal kiálta a király hangosan: hogy hozzák elé a varázslókat, a kaldeusokat és jósokat. És szólván a király, mondá Babilon bölcseinek: A ki elolvassa ez irást és annak jelentését megfejti nekem, bársonyba fog öltöztetni, és aranyláncz adatik nyakába, és harmadik leszen országomban.

⁸Erre bemenének a király minden bölcsei; de sem az irást nem olvashaták el, sem jelentését nem fejtheték meg a királynak.

⁹Ezen Boldizsár igen megréműle, és orczája elváltozék, de az ő főemberei is megháborodának.

¹⁰Ekkor jöve a királyné azon dolog miatt, mely történt vala a királylyal és az ő főembereivel, beméne a lakoma-terembe, és szólván, mondá: Király! örökké élj! Ne háborítsanak meg téged gondolataid, orczád se változzék el.

¹¹Van egy férfiú országodban, kiben a szent istenek lelke vagyon, és atyád napjaiban tudomány és bölcseség találtatott őbenne: azért atyád, Nabukodonozor király is, a varázslók, bűbájosok, kaldeusok és jósok fejedelmévé tette őt; a te atyád, mondom, oh király!

¹²mert több lélek, okosság és értelem, az álmok értelmezése, titkok kijelentése és bonyodalmak megfejtése találtatott benne, tudniillik Dánielben, kit a király Boldizsárnak nevezett; most tehát hivassék el Dániel, s ő a megfejtést elbeszéli.

¹³Azért bevezették a király elé Dánielt; kinek szólván a király, mondá: Te vagy-e Dániel, Júda fogoly-fiai közől, kit atyám, a király, Júdeából hozott?

¹⁴Hallottam felőled, hogy az istenek lelkével bírsz, és bőségesebb tudomány, értelem és bölcseség találtatott benned.

¹⁵Most jöttek be színem elé a bölcs varázslók, hogy ez irást elolvassák és jelentését megfejtsék nekem; de nem mondhatták meg e beszéd értelmét.

¹⁶Hanem hallottam felőled, hogy te a homályos dolgokat földerítheted, és a bonyolodottakat kifejtheted; ha tehát ez irást el tudod olvasni, és értelmét kijelentheted nekem: bársonyba fogsz öltöztetni, és aranyláncz környezi majd nyakadat, és harmadik fejedelem leszesz országomban.

¹⁷Melyekre felelvén Dániel, mondá a király előtt: A te ajándékaid legyenek tieid, és házad adományait add másnak; az irást azonban neked, király, elolvasom, és értelmét tudtodra adom.

¹⁸Oh király! a fölséges Isten országot és méltóságot, dicsőséget és tisztességet adott atyádnak, Nabukodonozornak;

¹⁹és a méltóság miatt, melyet adott vala neki, minden népek, nemzetek és nyelvűek rettegtek és féltek tőle; ő a kiket akart, megölt, a kiket akart, megvert, és a kiket akart, fölmagasztalt, a kiket akart, megalázott.

²⁰Mikor pedig szive fölfuvalkodott, és lelke megátalkodott a kevélységben, levetteték országa királyi székéből, és dicsőségétől megfosztaték;

²¹és kivetteték az emberek fiai közől, de szive is olyanná lőn, mint a barmoké, és a vadszamarakkal vala az ő lakása; szénát evék, mint az ökör, és égi harmat öntözé testét, mignem megismeré, hogy a Fölségesnek van hatalma az emberek országán, és a kit akar, azt emeli föl arra.

²²Te is, ő fia, Boldizsár! nem aláztad meg szivedet, noha jól tudtad mindezeket:

²³hanem fölemelkedtél az ég uralkodója ellen, és az ő házának edényeit hozattad eléd, és te és főembereid, feleségeid és ágyasaid bort ittatok azokból; az ezüstből, aranyból és rézből, a vasból, fából és kőből való isteneket is, kik nem látnak, nem hallanak és nem éreznek, dicsérted: az Istent pedig, kinek kezében vagyon lehelleted és minden útad, nem dicsőítetted.

²⁴Azért küldetett tőle a kéznek ujja, mely ez irást följegyzé.

²⁵Ez pedig az írás, mely följegyeztetett: Mane, Tekel, Fáresz.

²⁶És ez az igék jelentése: Mane: számbavette Isten a te országodat és véget vet annak.

²⁷Tekel: megmérettél a mérlegben, és hiányosnak találtattál.

²⁸Fáresz: elosztatik a te országod, s a médusoknak és persáknak adatik.

²⁹Akkor parancsolván a király, felöltözteték Dániel bársonyba, és aranyláncz téteték nyakába; és kihirdetteték felőle, hogy hatalma vagyon, mint harmadiknak az ő országában.

³⁰Azon éjjel megöleték a kaldeus Boldizsár király.

³¹És a médus Darius foglalá el az országot, hatvankét esztendős korában.