¹Ezekért méltán szenvedtek ezekhez hasonló kínokat, és a fenevadak sokasága által kiirtattak.

²Mely kínok helyett jót tettél a te népeddel, kiknek kedve és kivánsága szerint új izű ételt adtál, fűrjet készítvén nekik eledelűl;

³hogy amazok az eledelt megkívánván, az által, mi nekik mutattatott és küldetett, a szükséges étvágyat is elveszítsék; ezek pedig egykevesig szűkölködvén, új eledelt ízleljenek.

⁴Mert amazokra, kik kegyetlenkedtek, eltávolíthatlan végveszélynek kellett jőni; ezeknek pedig csak megmutattatott, mimódon írtatnak ki ellenségeik.

⁵Rájok is jött ugyan a fenevadak kegyetlen dühe, mikor az ártalmas kigyók marása által kiirtattak;

⁶de nem maradt örökké rajtok a te haragod, hanem figyelmeztetésűl egykevéssé megháboríttattak, a gyógyúlás jelét bírván a te törvényed parancsainak emlékezetére.

⁷Mert a ki ahhoz fordúlt, nem az által, mit látott, hanem teáltalad, ki mindenki szabadítója vagy, gyógyúlt meg.

⁸Ebben pedig megmutattad elleneinknek, hogy te vagy, ki megszabadítasz minden gonosztól.

⁹Mert amazokat a sáskák és legyek marásai ölték meg, és nem találtatott gyógyúlás az ő lelköknek, mert méltók voltak ilyenek által kiírtatni.

¹⁰A te fiaidat pedig még a mérges sárkányok fogai sem győzték le; mert irgalmasságod járúlván hozzájok, meggyógyítá őket.

¹¹Megfenyíttettek emlékeztetésűl beszédeidre, és hamarsággal meggyógyíttattak, nehogy mély feledésbe esvén, elmulasszák segítségedet.

¹²Mert nem fű és nem lágyító ír gyógyította meg őket, hanem a te beszéded, Uram, mely mindent meggyógyít.

¹³Mivel, Uram, te vagy, kinek az élet és halál fölött hatalma vagyon; elviszesz a halál kapujáig és visszahozasz.

¹⁴Mikor az ember öl gonoszságból, a kiment lélek nem tér vissza, s az elvitt lelket nem híhatja vissza többé;

¹⁵de a te kezed elől elfutni lehetetlen.

¹⁶Az istentelenek tagadván, hogy ismernek téged, a te karod erőssége által megostoroztattak, szokatlan vizekkel, jégesőkkel és záporokkal üldöztetvén, és tűz által megemésztetvén.

¹⁷És a mi csodálatos vala, – a vízben, mely mindent elolt, nagyobb ereje volt a tűznek. Igy lesz e világ az igazak boszúlója.

¹⁸Némely időben szelídűlt ugyan a tűz, hogy meg ne égjenek az oktalan állatok, melyek az istentelenekhez küldettek; hanem hogy ők látván, tudják meg, hogy Isten itéletéből szenvedik az üldözést.

¹⁹És némelykor a vízben a tűz erősebben égett köröskörűl, hogy a gonosz föld népét kiírtsa.

²⁰Ezek helyett angyalok eledelével tápláltad népedet, és munka nélkül készített kenyeret adtál mennyből nekik, minden gyönyörűség és minden íz édessége lévén abban.

²¹Mert a te táplálékod fiaidhoz való édességedet mutatta, és szolgálván az mindenki ohajtásának, a mivé ki akarta, azzá változott.

²²A hó és jég megállották a tűz erejét, hogy tudják meg, mikép az ellenség terményét a jégesőben égő és a záporban villámló tűz vesztette ki.

²³Viszontag pedig ez, hogy tápláltassanak az igazak, még saját erejéről is elfeledkezett.

²⁴Mert a teremtmény neked, teremtőnek szolgálván, fölgerjed gyötrésre a gonoszok ellen, és megszelídűl azok javára, kik benned bíznak.

²⁵Azért akkor is mindenné elváltozván, a te mindeneket tápláló kegyességednek szolgált, azok akarata szerint, kik tőled ohajtották,

²⁶hogy tudják a te fiaid, kiket szeretsz, Uram! hogy nem a termő gyümölcsök táplálják az embereket, hanem a te igéd tartja meg azokat, kik tebenned hisznek.

²⁷Mert mit a tűz meg nem emészthetett, a nap gyenge sugarától átmelegedvén, azonnal elolvadott,

²⁸hogy mindennél tudva legyen, hogy a nap felköltét meg kellene előzni a te áldásodra, és a világosság föltűntekor kellene téged imádni.

²⁹Mert a háladatlanok reménysége, mint a téli jég, elolvad, és elvesz, mint a hiábavaló víz.