¹Te pedig, Istenünk! kegyes és igaz vagy, tűrő, és mindent irgalmasságban rendelsz el.

²Mert ha vétkezünk is, tieid vagyunk, tudván a te nagyvoltodat; és ha nem vétkezünk, tudjuk, hogy tieidhez vagyunk számlálva.

³Téged ismerni, tökéletes igazság, és tudni igazságodat és erődet, a halhatatlanság gyökere.

⁴Mert nem tévelyít el minket az emberek gonosz mesterségének találmánya, sem a képírás árnyéka, a haszontalan munka, a sok színű faragott kép,

⁵melynek nézése az esztelenekben kivánságot ébreszt, és megszereti a holt képnek lélektelen ábrázolatát.

⁶De a gonoszok szeretői méltók, hogy ilyenekben legyen reményök, a kik azokat csinálják, és kik szeretik, és kik tisztelik.

⁷A fazekas is lágy földet nyomkodván, fáradsággal csinál mindenféle edényt szükségünkre; és ugyanazon sárból csinálja a szükséges tiszta edényeket, és hasonlóképen az ezekkel ellenkezőket; ezen edények pedig mire használtassanak, a fazekas határozza meg.

⁸Igy csinál hiábavaló munkával istent azon sárból az, ki kevéssel azelőtt teremtetett a földből, és kevés vártatva oda tér, honnan vétetett, midőn számon kérik tőle a lélek adósságát, mely rajta vagyon.

⁹De gondja nem arra van, hogy kifárad, sem hogy élete rövid: hanem az arany és ezüstművesekkel vetélkedik, utánozza a rézműveseket, és dicsőségnek tartja, hogy hiábavaló dolgokat csinál.

¹⁰Igy az ő szive hamu, és reménysége hiábavaló föld, és élete a sárnál alábbvaló;

¹¹mert nem ismeri azt, ki őt alkotta, és ki a lelket, mely munkálkodik, belé lehelte, és ki az éltető szellemet belé ihlette.

¹²De ők játéknak tartják életünket, és hogy az élet foglalkozása nyerészkedésre rendeltetett, és hogy akárhonnan, még a roszból is, hasznot kell szerezni.

¹³Az ilyen tudja, hogy mindenek fölött vétkezik, midőn földanyagból romlandó edényeket, bálványokat csinál.

¹⁴És mindnyájan esztelenek és boldogtalanok a lelkök ereje fölött való kevélyek, a te néped ellenségei, és kik fölötte uralkodnak;

¹⁵mert a pogányok minden bálványait isteneknek tartják, kik sem szemeikkel nem élnek a látásra, sem orrukkal az éltető lég beszivására, sem füleikkel a hallásra, sem kezeik újjaival a tapintásra, és lábaik is restek a járásra.

¹⁶Mivel ember csinálta azokat, és a ki mástól vette a lelket, az alkotta azokat. Mert egy ember sem alkothat magához hasonló istent.

¹⁷Mert halandó lévén, holtat csinál az ő hamis kezeivel. Ő maga jobb azoknál, kiket tisztel, mivel ő legalább élt, bár halandó volt; azok pedig sohasem.

¹⁸Sőt még a legnyomorultabb állatokat is tisztelik, mert az oktalan állatokhoz hasonlítva, azok alábbvalók.

¹⁹És ezen állatoknak még tekintetében sem láthatni valami jót, mert távol vannak az Isten dicséretétől és áldásától.