¹Hívságosak pedig mind az emberek, kikben az Isten tudománya nincsen; és a látható jókból nem ismerhették meg azt, ki vagyon, és a munkákra figyelmezvén, nem ismerték meg, ki az alkotó;

²hanem vagy a tüzet, vagy a szelet, vagy a gyors levegőt, vagy a csillagkört, vagy az igen nagy vizet, vagy a napot és holdat tartották a földkerekség igazgató isteneiűl.

³S ha szépségökben gyönyörködvén, isteneknek tartották ezeket: tudhatták volna, mennyivel szebb azok Ura; mert a szépség teremtője alkotta mindezeket.

⁴Avagy ha azok erejét és működését csodálták, megérthették azokból, hogy a ki ezeket alkotta, még erősebb.

⁵Mert a teremtmények szépségének nagyvoltából elég nyilván megismerhető azok teremtője.

⁶Mindazáltal ezekre nézve kevesebb panasz vagyon; mert ezek talán csak tévednek, az Istent keresvén és megtalálni akarván.

⁷Mert midőn az ő munkái között forgolódnak és vizsgálódnak, meggyőződnek, hogy jók, a miket látnak.

⁸De ezeknek sem lehet megengedni;

⁹mert ha annyit tudhattak, hogy ismeretet nyerhettek a világról, mennyivel könnyebben megtalálhatták volna annak Urát?

¹⁰De ők boldogtalanok, és a holtak között azok reménye, kik isteneknek nevezik az emberi kezek munkáit, az aranyat és ezüstöt, a mesterség találmányát, és az oktalan állatok képeit, vagy a haszontalan követ, valami régi kéz alkotmányát.

¹¹Igy valamely ácsmester az erdőből alkalmas fát vág, és annak egész héját ügyesen lehántja, és mestersége szerint szorgalmasan hasznos edényt farag az élet szükségére.

¹²És munkája forgácsaival az étel készítésére él;

¹³a mi pedig abból megmarad, mi semmire sem alkalmas, a horgas és görcsökkel teljes fát szorgalmasan kifaragja üres idejében, és mesterségének tudománya szerint annak alakot ad, és azt az ember képéhez hasonlóvá teszi;

¹⁴vagy az oktalan állatok valamelyikéhez alakítja, vörös festékkel bemázolván, és megpirosítván annak színét festékkel, és minden foltot, mely azon van, bekenvén,

¹⁵és annak illendő helyet csinál, a falra helyezvén azt, és vassal megerősítvén,

¹⁶netalán leessék, gondot viselvén arra, mivel tudja, hogy az magán nem segíthet, mert mint kép, szűkölködik segítségben;

¹⁷és azután vagyona és fiai és menyekzője felől fogadást tévén, tanácsot kér; s nem szégyell azzal szólani, ki lélek nélkül vagyon;

¹⁸és egészségért az erőtlenhez könyörög, és életért a holtat kéri, és a tehetetlent híjja segítségűl;

¹⁹és jó útért ahhoz folyamodik, ki nem járhat, és a nyereségre és munkára és minden dolog sikerére nézve ahhoz könyörög, ki mindenre képtelen.