¹Oh mily jó és gyönyörűséges, Uram, a te lelked mindenekben!

²És azokat, kik eltévelyednek, lassankint dorgálod, és a mikben vétkeznek, azokról meginted és szólítod, hogy elhagyván a roszaságot, tebenned higyenek, Uram!

³Igy voltak a te szent földed ama régi lakói, kiktől iszonyodtál,

⁴mivelhogy előtted gyűlöletes dolgokat cselekedtek varázslásokkal és hamis áldozatokkal;

⁵és fiaikat kegyetlenűl megölték, és az emberek beleit megették, és vért ittak a te szentélyed közepén;

⁶ezeket a szülőket, kik a segélytelen lelkeket öldökölték, el akartad veszteni a mi atyáink kezei által,

⁷hogy mint Isten szolgái, méltó lakhelyűl nyerjék a földet, mely neked mindennél kedvesebb.

⁸De ezeknek is, mint embereknek, megkegyelmeztél, és elküldéd, mint sereged előcsapatait, a darázsokat, hogy őket lassan-lassan kiveszítsék.

⁹Nem mintha erőtlen lettél volna haddal az igazak alá vetni az istenteleneket, vagy a kegyetlen vadakkal, vagy egy kemény igével mindegyszerre ki nem veszthetted volna:

¹⁰de lassanként itélvén őket, helyt adtál a bűnbánatra, bár tudtad, hogy gonosz az ő fajuk, és velök született gonoszságuk, és hogy gondolatjok nem változik meg mindörökké.

¹¹Mert átkozott ivadék volt kezdettől. De te, senkitől sem tartva, megbocsátottad bűneiket.

¹²Mert ki mondhatja neked: Mit cselekedtél? vagy ki áll ellene a te itéletednek? vagy ki jő szined elé, hogy a gonosz emberekért boszút álljon? vagy ki vet rád, ha elvesznek a nemzetek, melyeket te alkottál?

¹³Mert nincs más Isten tekivűled, ki gondot viselsz mindenekre, megmutatván, hogy hamis itéletet nem itélsz.

¹⁴Sem király, sem fejedelem nem von kérdőre színed előtt azokról, kiket elvesztettél.

¹⁵Azért mivel igazságos vagy, mindent igazságosan rendelsz el, és a te erődtől idegennek itéled, kárhoztatni azt is, kinek nem kell bűnhödnie.

¹⁶Mert a te erőd az igazság kezdete, és mivelhogy mindennek Ura vagy, mindennek megengedsz.

¹⁷Megmutatod ugyan erődet azokon, kik nem hiszik erőd tökéletességét, és azoknak, kik ismerni nem akarnak, vakmerőségét megbünteted:

¹⁸de te, erőnek Ura! nyugalommal itélsz, és kimélettel vezérlesz bennünket; mert nálad van a hatalom, mikor akarod.

¹⁹Megtanítottad népedet ilyen cselekedetek által, hogy igaznak és emberségesnek kell lenni; és fiaidat jó reményűekké tetted aziránt: hogy itélvén, helyt adsz a bűnökben a bűnbánatnak.

²⁰Mert ha a te szolgáid ellenségeit, és a halálra méltókat ily nagy türelemmel kínzottad, időt és helyt adván eltávozhatni a gonoszságtól:

²¹mennyi gonddal itéled tenfiaidat, kiknek atyái a jó igéretek esküjét és szövetségét vették tőled.

²²Mikor tehát minket fenyítesz, elleneinket sokféleképen ostorozod, hogy itéletet tévén, meggondoljuk a te jóvoltodat, és mikor itéltetünk, reméljük irgalmasságodat.

²³Azért azoknak is, kik életökben esztelenűl és igaztalanúl éltek, azok által, miket tiszteltek, igen nagy gyötrelmeket adtál.

²⁴Mert a tévelygés útján tovább tévelygettek, isteneknek tartván azokat, mik az oktalan állatok között is alábbvalók, esztelen gyermekek módja szerint élvén.

²⁵Azért, mint esztelen gyermekeket, csúfolással büntetted őket.

²⁶A kik pedig csúfolás és feddés által meg nem jobbúltak, Isten méltó itéletét tapasztalták.

²⁷Mert midőn szenvedéseikben boszankodván, látták, hogy azok által irtatnak ki, kiket istenekűl tartottak: ez által igaz Istennek ismerték, kit előbb megtagadtak. S kárhozatjok végre ekkor szálla rájok.