¹Igazgatta munkáikat a szent próféta kezei által.

²A pusztákban jártak, melyekben senki sem lakott, és a kietlen helyeken ütöttek tanyákat.

³Ellenállottak az ellenségnek, és elleneiken magokat megboszúlták.

⁴Szomjúhozván, segítségűl híttak tégedet, és víz adatott nekik az igen magas kősziklából, és szomjúság enyhitése a kemény kőből.

⁵Mert a mi által bűnhödtek ellenségeik italuk fogyatkozásában, Izrael fiai abban bővelkedvén, örvendeztek.

A mi azoknak hiányzott, ezeknek javokra szolgált;

⁶mert a szüntelen folyó kútforrás helyett embervért adtál az igazságtalanoknak.

⁷Kik mikor megkevesedtek, büntetésül a megölt kisdedekért, ezeknek bőséges vizet adtál reménytelenűl;

⁸megmutatván a szomjúság által, mely akkor volt, mint magasztalod föl tieidet, és ölöd meg azok ellenségeit.

⁹Mert mikor megkisértettek, és az irgalommal adott fegyelmet elfogadták, akkor tudták meg, mily kínokat szenvedtek a haraggal elitélt istentelenek.

¹⁰Ezeket ugyan, mint atya, intvén, megpróbáltad; amazokat pedig, mint kemény király, kérdőre vonván, elkárhoztattad.

¹¹Mert mind a távol- mind a jelenvalók egyaránt kínoztattak.

¹²Mivel kétszeres bánat és fohászkodás fogta el őket az elmultak emlékezetével.

¹³Midőn hallják, hogy az ő kínaik által amazoknak jól van dolguk: megemlékeztek az Úrról, csodálkozván a dolog kimenetelén.

¹⁴Mert a kit gonosz kitevés által, elvetvén, kinevettek, végtére csodálták őt, mikor másképen szomjúhoztak, mint az igazak.

¹⁵Az ő gonoszságuk esztelen gondolatai miatt pedig, hogy némelyek tévelyegve, néma kigyókat tiszteltek és alávaló állatokat, néma állatok sokaságát eresztetted rájok boszúállásúl;

¹⁶hadd tudják meg: hogy a ki mi által vétkezik, az által büntettetik.

¹⁷Mert nem volt erőtlen a te mindenható kezed, mely a föld kerekségét látatlan anyagból teremtette, hogy rájok medvék sokaságát, vagy merész oroszlánokat bocsásson,

¹⁸vagy új nemű, dühhel teljes, ismeretlen fenevadakat, vagy tüzes párával lehelőket, vagy füstgőzt fúvókat, vagy szemeikből rettenetes szikrákat lövellőket,

¹⁹melyeknek nem csak sértése kiveszthette volna őket, de tekintete is megölhette volna félelemmel.

²⁰De ezek nélkül is egy lehelettel megölethettek volna, üldöztetve önnön cselekedeteiktől, és széthányatva a te erőd lehelete által; hanem te mindent módjával és szám szerint és mértékkel rendeltél el.

²¹Mert a nagy erő egyedűl tenálad volt mindenkoron, és a te karod erejének ki áll ellene?

²²Mert mint a porszem a mérleg nyelvén, olyan előtted a föld kereksége, és mint a hajnali harmatcsöpp, mely a földre hull.

²³És te mindeneken könyörűlsz, mert mindent tehetsz, és elnézed az emberek bűneit a bűnbánatért.

²⁴Mert szeretsz mindent, a mi van és semmit sem utálsz meg azokból, miket alkottál; mivel gyűlölve semmit nem rendeltél vagy alkottál.

²⁵Hogyan maradhatna meg pedig valami, ha te nem akarnád? vagy a mit te nem szólítál létre, megmaradhatna-e?

²⁶Megengedsz mindennek, mert tied az, Uram! ki a lelkeket szereted.