1Ez őrzötte meg azt, ki a föld kerekségének első atyjává képeztetett az Istentől, midőn egyedűl volt teremtve;
2és kihozta őt vétkéből, és erőt adott neki, bírni mindenekkel.
3Mikor a gonosz az ő haragjában ettől eltávozott, a testvérgyilkosság haragja által veszett el.
4Kiért mikor a víz elözönlötte a földet, a bölcseség ismét megtartá az igazat, hitvány fa által vezérelvén.
5Ez a gonoszság egyesülésében is, midőn a nemzetek egybegyűltek, megtalálta az igazat, és megtartotta feddhetlenűl az Istennek, és megőrzötte erejét fiához való irgalmasságában.
6Ez az elveszendő istentelenektől futó igazat megszabadította, midőn tűz szállott le az öt városra;
7kiknek gonoszsága bizonyságaúl ott van a füstölgő puszta föld, és az éretlen gyümölcsöt termő fák, és a kétkedő lélek emlékeűl a fennálló sóbálvány.
8Mert a bölcseséggel nem gondolók nem csak abban estek meg, hogy nem tudták a jót, hanem esztelenségökről emléket is hagytak az embereknél, hogy azokat, mikben vétkeztek, el se titkolhassák.
9A bölcseség pedig azokat, kik őt tisztelik, a fájdalmaktól megszabadította.
10Ez a bátyja haragjától futó igazat jó utakon hordozta, és megmutatta neki az Isten országát, és a szentek tudományát adta neki, tiszteletet szerzett neki a munka által, és megáldotta munkáit.
11A körötte ármánykodók álnokságában mellette volt, és tiszteletessé tette őt.
12Megőrzötte az ellenektől, és a csábítóktól megoltalmazta őt, és erős viadalt adott neki, hogy győzedelmes legyen, és tudja, hogy a bölcseség hatalmasabb mindeneknél.
13Ez az eladott igazat nem hagyta el, hanem a bűnösöktől megszabadította őt, és lement vele a verembe,
14és a fogságban el nem hagyta őt mignem az ország pálczáját adta neki, és a hatalmat azok ellen, kik őt elnyomták; és hazugoknak bizonyitotta be, kik őt gyalázták, és örök dicsőséget adott neki.
15Ez az igaz népet, és a feddhetlen ivadékot megszabadította a nemzetektől, melyek azt elnyomták vala.
16Bement az Isten szolgájának lelkébe, és ellenállt a rettenetes királyoknak csodák és jelek által.
17És az igazak munkáinak megadta jutalmát, és csodálatos utakon hordozta őket, és nekik árnyékúl volt nappal, és éjszaka csillagok világaúl;
18átvitte őket a vörös tengeren, és átköltöztette az igen nagy vizen.
19Ellenségeiket pedig a tengerbe merítette, és őket kihozta az örvények mélységéből. Azért az igazak elvitték az istentelenek ragadományait,
20és megénekelték, Uram, a te szent nevedet, és a te győzedelmes kezedet egyhangúlag dicsérték;
21mert a bölcseség megnyitotta a némák száját, és a gyermekek nyelvét ékesenszólókká tette.